Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - Részletes rész - I. - Felsch Ármin dr.: Az ujszülöttek betegségei
I. Az újszülöttek betegségei. 57 rövid időre vetkőztessük le, hogy különösebb ok nélkül nagyobb hőveszteségnek ki ne tegyük a gyermeket. A melegítést nagyobb testsúlyú, erősebb koraszülötteknél elegendő néhány napig fentartani, általában azonban hosszú ideig, hetekig van arra szükség. Ha a rendszeresen eszközölt hőmérések állandóan normális hőmérsékeket mutatnak és a testsúly is már 2200—2300-ra föl- emelkedett, lassan, fokozatosan felhagyhatunk a melegítéssel. A gyermeknek a szabadba való kivitelével is várakozzunk. Pontos időt megszabni nem igen lehet, addig azonban, míg körülbelül 3000 gr.-ra nem emelkedik a testsúlya, ne vigyük ki. 2. A koraszülöttek helyes, célszerű táplálása azok életben tartásának egyik legfontosabb föltétele. Kétséget nem szenvedhet, hogy ha valahol, úgy náluk nagyjelentőségű, hogy a táplálás anyatejjel történjék. A koraszülöttnek azonban az első félévben sokkal nagyobb a növekedési, fejlődési energiája, mint a normális csecsemőnek. Míg a normális csecsemő az ötödik hó végére megkétszerezi eredeti testsúlyát, addig koraszülöttek ezen időre a születéskori testsúlyuk háromszorosát érik el. Ez pedig csak aránylag nagyobb táplálékfelvétel mellett lehetséges és csakugyan azt látjuk, hogy míg normális gyermeknél az energia-quotiens 100 caloria körül van, addig nekik általában 20—30 caloriával többre van kg.-ként szükségük, tehát 160—170, sőt 200 cm3 tejet is kell kg.-ként nyújtanunk, hogy gyarapodást elérhessünk. Tagadhatatlan, miként azt újabb észleletek is mutatják, hogy kisebb energia-quotiens mellett is észlelhető szép gyarapodás, azonban a nagyobb táplálékszükségletet eléggé megmagyarázza az aránylag nagyobb testfelület folytán elszenvedett nagyobb hőveszteség. A további nehézség abban rejlik, hogy a gyönge koraszülött szopóképessége általában gyenge, vagy nem is tud szopni és így míg egyrészről nehezen megy a gyermek táplálása, addig másrészről hiányzik az anya részére is az inger, mely emlőmirigyeit kellő mértékben működésbe tudná hozni. Tejszívók mellett pedig kielégítő tejtermelést nem igen várhatunk. Legjobb, ha dajkát veszünk, aki gyermekével együtt a házban marad. A fölösleges tejet a dajka gyermeke kiszopja és így a tejpangást elkerüljük. Vagy pedig mindkét gyermek fölváltva szopja hol az anyát, hol a dajkát, hogy ily módon a dajka erős gyermeke az anya emlőmirigyeit is kellő működésre serkentse. Gondoljunk azonban minden koraszülés esetén luesre! Lues esetén dajkát vennünk nem szabad! Ha a koraszülött szopni nem tud, lefejetjük, vagy tejszívó segélyével leszívatjuk a tejet és ha lehet üvegből, ha nem, kis kanálból, vagy pipettából nyújtjuk ezt szájon, esetleg orron át. Nyelési képtelenség esetén szondatápláláshoz (gavage) forduljunk. Milyen gyakran nyújtsuk a táplálékot a koraszülötteknek? Két nézet áll e tekintetben egymással szemben. Czerny és Keller 24 órában ötször, legföljebb hatszor engedik meg a táplálást koraszülötteknél is.
