Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - Részletes rész - XI. Az idegrendszer betegségei - B) Flesch Ármin dr.: Az idegrendszer szervi betegségei
Az idegreddszer szervi betegségei. 595 faliából, hol akkoron eléggé kiterjedt járvány volt. Körülbelül egy héttel később a szülésznőnek két gyermeke betegedett meg gastro-enteritises tünetekkel. Ezek közül az egyiken csakhamar hüdéses tünetek jelentkeztek az alsó végtagokban. Később megbetegedett typusosan a szomszédnak egy gyermeke, aki a szülésznő gyermekeivel játszani szokott, s ugyancsak megbetegedett a tanító három hónapos leánykája, kit anyja szoptatott. A tanító azon iskolában lakott, amelyet a szülésznőnek idősebb egészséges gyermekei látogattak. Röviddel a tanító gyermekének megbetegedése előtt megbetegedett még egy fuvarosnak két éves fia is, kinek idősebb testvérei ugyanazon iskolahelyiségben tanultak, mint a szülésznőnek egészséges gyermekei. A magyarhoni észlelések ily szép példákat nem mutatnak, de a vezetésem alatt álló kórház fekvő anyagában rendelkezem egy érdekes, bár szomorú tapasztalattal, hol a poliomyelitis heveny időszakában felvett gyermek tőszomszédságában, körülbelül egy hét után, egy empyema thoracisban szenvedő két éves gyermeken állott be a poliomyelitis jellegzetes kórképe. Ez eddig tudtommal az egyedüli közölt kórházi fertőzés a világirodalomban. Megfigyelésemet az elmúlt év elején tettem. A megbetegedésre különösen hajlamosak kis gyermekek (a három első életévben levő gyermekek), látták azonban, a közelmúltban lefolyt járványok alatt, ismételten felnőtteken is a kór kifejlődését. A megbetegedések zöme a meleg nyári időszakra, julius, augusztus és szeptember hónapra esik. Egyszeri kiállása a betegségnek, úgy látszik immunitást szerez a szervezetnek egy újabb fertőzéssel szemben. A fertőzést okozó bacteriumot, dacára a szorgos kutatásoknak, eddig nem ismerjük, az állatkísérletek azonban, a kór sikeres átoltása majmokra, s tovább oltása majmokon kétségtelenül mutatják, hogy a kórokozó virus a központi idegrendszerben van. Az átoltást majomra Landsteiner és Popper végezték először s ezen kísérletek eredményezték az ú. n. kísérletes „majom-poliomyelitist“, s Knöpfelmacher, Römer, Flexner, Lewis, Levaditi, Leiner és Wiesner további kísérleti tapasztalatai (antitestek kimutatása a reconvalescensek vérében, stb., stb.) a Heine-Medin-kór lényegének teljes felderítését máris közel hozták a végleges megoldáshoz. A fertőző anyag a központi idegrendszerbe a garatképletek (lymphaticus garatgyűrű), felső légútak, a gastro-intestinalis tractus útján a nyirok útakon át, (vagy haematogen úton) hatol be, s mint fentebb jeleztük, már ma tisztázott az, hogy a fertőzést az abortiv esetek mellett vírust rejtő egészséges egyének is továbbíthatják. A kísérleti tapasztalatok mutatják, hogy a vírust a központi ideg- rendszeren kívül az orr és garat váladékában is kimutathatjuk, ahogy általában hideg, beszáradás tönkre nem teszi, míg magasabb hőfok életképességét megszűnteti.
