Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - II. Fejezet. Az egészséges gyermek táplálása
26 Az egészséges gyermekek táplálása. szülőket először szülők fölött előnyben részesítünk, mert megtanulták már a csecsemő gondozását. A legfontosabb azonban, hogy a dajka egészséges legyen. Gümőkór, bujakór bizonyossággal ki legyen zárható, ezek legkisebb gyanújánál sem szabad senkit dajkául a gyermekhez vennünk. Ügyeljünk fluorra; gonococcusmentes fluor jelentőségnélküli. Negativ Wassermann-reactió alapján még nagyobb bizonyossággal kizárhatjuk bujakór jelenlétét, bár elvégzését minden esetben már csak külső okokból sem követelhetjük és a fősúlyt a bujakór klinikai kizárására kell helyeznünk. Legjobb támogatónk ebben még a dajka gyermekének megvizsgálása. Ezért lehetőleg ne vegyünk olyan dajkát, kinek gyermeke két hónál fiatalabb. A veleszületett bujakór tünetei a gyermeknél u. i. már ezen időn belül jelentkeznek, különben pedig egy 3—4 hetes csecsemőnél megtörténhetik, hogy a vizsgálás idején a gyermek még tünetmentes és az első tünetek csak azután mutatkoznak. Vigyáznunk kell természetesen, hogy idegen gyermeket ne mutasson be sajátja gyanánt. A dajka emlőjének jó működési képességéről is a gyermekének jó fejlettsége, turgora, hasfalának feszessége, stb. szolgáltatja a legjobb bizonyítékot. A második főkövetelmény a dajkaválasztásnál, hogy a dajkának bőségesen legyen teje. Tehát csak a tej mennyisége legyen elegendő, a minőség alapján — mai ismereteink mellett — különbséget felállítani két tej jósága közt úgy sem tudunk. A tej vegyi vizsgálatát végeznünk így teljesen fölösleges, minthogy nem ismerünk olyan leletet, amelyből bizonyossággal arra következtethetnék, hogy a tej azon alapon a csecsemőre nézve ártalmas lehet. Hogy a tej zsírtartalma mennyire függ egyébként attól, hogy a szoptatás kezdetén, vagy végén vettük-e a tejet, már említettük. Csak a górcsövi vizsgálatnak lehet adott esetben értéke, amennyiben colostrumtestecsek bővebb jelenléte a tejelválasztás visszafejlődése mellett bizonyít. Az emlők tejtermelő képességének megítélésénél figyelembe jön elsősorban az emlők kinézése: legjobbak a középnagy, mirigyes, meleg tapintató, kissé lelogó, kanyargós venahálózatú, kiemelkedő bimbójú emlők, míg a feszes kúpaiakúak általában kevésbbé bőtejűek. Azonban a külső gyakran csal, úgy hogy teljes bizonyossággal ez alapon nem dönthetünk. Még inkább útba igazít — mint kiemeltük — a dajka gyermekének fejlettsége. Kétely esetén szoptassa meg a dajka előttünk a gyermekét, akit szopás előtt és után megmérünk és a szopott tej- mennyiséget ily módon megállapítjuk. Bő tejelválasztás mellett szól, ha alapos szopás után még finom sugárban szorítható ki tej az emlőből. Megbízható mértéket a tejelválasztás elegendő voltáról ez sem nyújt, minhogy a naponként termelt tej mennyiségét pontosan csakis úgy állapíthatjuk meg, ha legalább 24 órán át minden egyes szopásnál eszközlünk a csecsemőnél súlymérést szopás előtt és után annál is inkább, mivel a dajkák gyakran megtévesztés céljából a vizsgálat előtt esetleg
