Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus fekvésével összefüggő traumáról
34 BÓKAY JÁNOS czéljábói éveken keresztül szükségesnek látta, hogy a newyorki Ermold-czég által forgalomba hozott minden egyes etuinél az etuibe helyezett kártyáján kézaláirásával bizonyítsa, hogy a műszerkészletet helyesen készültnek találta. E fejezet prophylaeticus részében Dillon Brown nyomán vázoljuk a tubusok helyes készítési módját, lássuk e helyen, hogy a decubitus szempontjából, a tubusoknak a jó modelltől eltérő mely változásai érdemelnek különös figyelmet. A leggyakoribb hiba O’Dwyer szerint az, hogy a műszerészek a fémet a tubus alsó végének mellső felszínén annyira leráspolyozzák, hogy e helyen éles szélt állítanak elő. „Emlékeztetni kellene őket arra, — úgymond O’ Dwyer, — hogy a tubusnak ezen része nemcsak érintkezésben van á légcső mellső falával, hanem hogy ez minden nyelési mozgásnál, körülbelül félhüvelyknyi területen fel és le mozog.“ A tubus ezen helyzetét a nyelvgyök hátrafelé való nyomása létesíti, mely az epiglot- tist s a tubus felső végét jelentékeny erővel maga mögé tolja s alsó végét mellfelé emeli ki, mely mellfelé s felfelé csúszik, a gége felfelé áll s a légcső kiegyenesedik s lefelé csúszik, midőn a nyelési actus véget ér. A tökéletes tubusnál a fém a mellső felszínen elég vastagon és simán van legömbölyítve, mint egy szánkónak orrmánya, úgy hogy az a szövetek felett le és fel csúszhat a nélkül, hogy sértené azokat. Miután a tubus distális vége ritkán ütődik a légcső hátsó falához és sohasem érinti az oldalfalakat, a fémet ezen helyeken aránylag vékonynak kell meghagyni, hogy vastagságának növekedését elkerüljük. A fémet vastagon kell még meghagyni a tubus felső végének, fejének mellső felszínén azon czélból, hogy elkerül- tessék éles szél képzése az epiglottis alatt. A feje, vagy válla a tubusnak, mely a gégebemenetben nyugszik s melyet a constrictorok minden nyelési mozgásnál összenyomnak, teljesen mentes kell hogy legyen mindennemű érdességtől vagy kinyúló szögletecskétől. A tubus ezen részlete, mely körülbelül V4 angol hüvelyk hosszú, hátfelé néző görbülettel bír, melynek következtében a cravatte az epiglottis hasisától kissé távolodni törekszik, — ott, hol ezen görbület nincs kellőleg meg-
