Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus fekvésével összefüggő traumáról
26 BÓKAY JÁNOS arytaenoidealis tapadási helyükön megsérültek. Ilyen esetekben, ha sikerrel akarunk intubálni, Bonain szerint vagy nagyobb kaliberű tubust kell használnunk, vagy olyat kell alkalmaznunk, melynek a rendesnél sokkal nagyobb hasas kidomborodása van. Egy másik argumentum Bayeux felvétele ellen maga a laryngotrachealis tractus belső conformatiója, melyet Bonain a következőképen vázol: A hangréstől a III. trachealis gyűrűig ezen tractus oldalt kissé összenyomott, csonka kettős kúp alakjához hasonlít, mely kúpnak alapja a cricoidealis gyűrű alső részén vezetett metszetnek felel meg. A két csonkított kúpvéget egyrészt a bangrés, másrészt a III. trachealis gyűrű képezi, melytől aláfelé a légcső kitágul. A cricoidealis gyűrű felső kerületében az antero-posterior átmérő Sappey szerint 1/3-dal múlja felül a transversalist, míg alsó kerülete körülbelül kerek, amennyiben az antero-posterior átmérő csak 76-dal nagyobb a harántnál. Ha Bonain szerint a Saint-Germain által készített táblázatot tekintjük, melyen fel vannak tüntetve a tractus laryngotrachealis különböző méretei, azt találjuk, hogy a 2 éves kortól a 13. életévig a haránt- átmérő 9—15 mm. között váltakozik a cricoidealis gyűrű alsó magasságában és 8 — 14 mm. között variál a II. trachealis gyűrű nivearrjában ; az O’Dwyer- tubusok hasasodása pedig a legnagyobb domborulaton 5—9 mm.-re tehető a harántirányban, mely számok megegyeznek a tubusok antero-posterior átmérőjével egész hosszukon át. Mint a fentiekből látjuk, Bayeux és Bonain meglehetős ellentétes álláspontot foglalnak el, Bonain különben a maga álláspontját eredetileg O' Dwyer-nek imputálja, Bayeux pedig magának vindikálja a cricoidealis theoria felállításának prioritását. Megszoktam már, hogy az intubatiót illető vitás kérdéseknél mindenkoron O’ Dwyer és munkatársai irodalmi munkálataiból, mint alapvető munkálatokból, igyekszem felvilágosítást nyerni s így ezen kérdés tisztázásánál is O’ Dwyer álláspontját kutattam s azon eredményre jutottam, hogy egyrészről téves Bonain azon állítása, hogy O’Dwyer a tubusok helybenmaradását jórészt és első sorban a hangszalagoknak tudja be, hisz hogyha így állott volna a dolog, a tubusok
