Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)

A tubus fekvésével összefüggő traumáról

AZ 1NTUBATIÓS TRAUMÁRÓL

21

Bővebben részletezve a fekélyződések helyét, a következő localisatiót látjuk:

a) A paizsporczon, illetőleg paizs- és gyürűporczon

találtatott..................................................................49 esetben

b) Egyedül a gyűrűporczon

........................................11 „

c

) „ a tracheálisporczokon (kizárólag mellül) 60 „

d) A hangszalagokon és a mellső gége-, illetőleg

légcső-falon.............................................................18 „

e) A hangszalagokon s a hátsó gége-, illetőleg

légcsőfalon ...............................................................6 „

/

) A regio arytaenoideán s a mellső gége-, illetőleg

légcsőfalon........................................................ 7 „

g

) A paizsporczon s a légcső hátsó falán ... 5 „

összesen 156 esetben Ezen összeállításokból két fontos következtetés vonható le, t. i.: a) hogy a fekélyződések majdnem mindig a gége- s légcső mellső falán fejlődnek, s b), hogy a fekélyződések legnagyobbrészt a légcső mellső falán s továbbá a paizsporcz és gyűrűporcz mellső felületén jelentkeznek.

Fenti adataim kellő mérlegelése végett ide jegyzem, hogy 1890-től 1898-ig jórészt a Windier-féle etuivel (Berlin), majd a Baer-féle (Zürich) eszközökkel dolgoztam, 1898-ban vettem használatba O'Dwyer-nek modifikált alakú bronztubusait (Ermold, New-York) s 1898. november hónapja óta kizárólag az O’Dwyer-féle ebonittubusokkal (Ermold) dolgozom.

Hasonlítsuk már most össze adataimat a külföldi kartársak hasonirányú tapasztalataival.

A fekélyfejlődés fellépési számát illetőleg, nyilatkozataik alapján a szerzőket két csoportra oszthatjuk: míg nagyobb részök — s ide tartoznak első sorban az északamerikai intu- bátorok —- nem gyakorinak jelzi ezen kellemetlen szövődményt, addig a kisebb része aránylag gyakorinak mondja azt (ide tartoznak a többek közt Thiersch, Schwalbe, Escherich, Cnopf sen. és Hagenbach). Az európai első kísérletezők közül Reim, Graser s Gtiyer nem láttak ily fekélyedéseket, minek oka kétségtelenül abban rejlik, hogy igen kis körben, csekély számú anyagon tették gyógykisérleteiket.