Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus fekvésével összefüggő traumáról
BÓKAY JÁNOS Hogy a Bouchut-féle „tubage“-1 a párisi orvosi akadémia 1858-ban oly kíméletlenül bírálta, annak főoka, miként említettük, a „tubage“-t csakhamar követő felfekvési fekélyződé- sekben rejlett. Trousseau ugyanis Faure és Boulay-\e 1 Alford- ban végzett állatkísérleteinél a tubage alkalmazása folytán a következő boncztani kóros elváltozásokat látta a felső lég- utakban: „Ha a tubus 24 óráig feküdt a gégében, a nyák- hártyát lobosnaic és duzzadtnak, néha felületesen excoriáltnak találjuk. 48 óra után jelentékeny duzzadást, valamint mély fekélyződéseket constatálunk, még pedig némely esetben már oly mély fekély ződéseket, hogy azok alapját a poroz képezi. 72 óra után a porozok lemeztelenítése úgyszólván állandó s a szomszédos szövetekben mindig heves phlegmonét találunk. Vagyis a tubus, melyet a gége állítólag oly könnyen eltűr, oly jelentékeny zavarokat okoz, hogy ha az állatok életben hagyattak volna, úgy a gége-necrosis borzasztó esélyeinek lettek volna kitéve.u A decubitalis fekélyződéseknek súlyos alakban való fellépése tönkretette a Bouchut-íé\e tubage hitelét s az orvosvilág csakhamar napirendre is tért az eljárás felett. Midőn O’ Dwyer az intubatióval 1887-ben a newyorki orvosi akadémia elé lépett, ő és munkatársai teljes őszinteséggel tárgyalták ez eljárás árnyoldalait s így a deeubitus- kérdést is s Dillon Brown már akkor kijelentette, hogy: „. . . that ulceration may originate in this way is without questionu, hangsúlyozták azonban a felfekvési fekélyződések gyér jelentkezését s a legtöbbször kevésbbé komoly jelentőségét. Thiersch tanár azonban 1888-ban a berlini sebész- congressuson 31 észlelete alapján oly előtérbe állította a műtét értékének megítélésénél a decubitusfejlődést, hogy az O’Dwyer- eljárás jövője az oczeánon innen komolyan veszélyeztetve látszott s csak azon körülmény mentette meg, hogy oly tekin télyek, mint Ranke, Ganghof ner és Widerhofer karolták fel az eljárást szemben a nagyhírű sebészszel, Thiersch tanárral, ki tudvalevőleg az 1888. év végén klinikáján az intubatio végzésétől végleg elállott. A decubitus-kérdés tehát kezdettől fogva fel volt vetve az irodalomban s ha az intubatiónak ma már igazán tekin18
