Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus bevezetés alatti traumáról
16 BÓKAY JÁNOS duire le tube, iis perdent leur sangfroid, enfoncent fortement le mandrin et le tube, et c’est alors qu’on perfore la muqueuse laryngée et que le on fait des fausses routes.1,1. Hogy a ventric. Morgagni-bn aránylag ritkán téved a tubus vég, onnan van, hogy a ventriculus nyilása a szövetek infiltratiója s az álhártya felrakódás folytán szűkült, illetőleg takarva, védve van. Kisebb gyermekeknél a két éves korig Galatti1 boncztani vizsgálatai szerint a Morgagni-tasak nyilása annyira kicsiny, hogy a tubus vége nem is kerülhet belé. A fausse route-ra vonatkozó therapeuticus eljárást röviden foglalhatjuk össze. Az álútkészítés után a legsürgősebb feladat a perforáló tubus eltávolítása, mit mihamarább a másodlagos légcsőmetszés kell, hogy kövessen. Serestre s Martin2 ajánlják ugyan az intubatio újbóli megkisértését, ily kísérlettől azonban részünkről alig várunk eredményt, mert több mint valószínű, hogy a bevezetésnél a tubus végével újból az álútba jutunk. Azért is osztjuk Heymann azon nézetét, hogy: „S’il s’est produite une fausse route, la trachéotomie dóit étre pratiquée pour permettre au larynx de se cicatriser sans le contact d’un corps étranger u. Landouzy3 szerint: nS’il vous était impossible de ne pas retomber dans votre fausse route et de pénétrer normalement dans les voies naturelles, il ne vous restarait plus qu’a recourir á la tracheotomies Hogy kivételesen reintubatio és secundaer tracheotomia nélkül is gyógyulás állhat be, azt Heymann fent említett esete bizonyítja. Az álútkészítés lehetősége az intubatió-eljárásnak kétségtelen árnyoldala, ha azonban az intubaíio-ellenesek ezen körülményt az O' Dwyer-eljárás megtámadásánál fegyverül kívánják használni, ne feledjék el, hogy a légcsőmetszésnél az álútkészítés lehetősége hasonlíthatlanul nagyobb s különben is jól mondja Marie Schultz, hogy „cm ne peut pás rejeter une méthode . . . d cause de l’inhabilité des Operateurs.1,1 1 Beitrag zur Anatomie des kindlichen Kehlkopfes. Wien. 1899. 2 Grancher-Marfan-Comby : Traité des Maladies de 1 Enfance. Paris. Vol. I. 3 L. Landouzy : Les sérothérapies. Paris. 1898.
