Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)

VI. Szontagh Felix dr.: Nehány adat az 1887. évben észlelt meningitis cerebrospinalis esetekről

83

észlelt és általa mint hydrocephaloid disease (Hydrence- phaloid-irritatio cerebri) leirt tünetcsoportról, melynek helyes értelmezéséhez az alapbántalom — az atrophia — tekintetbe vétele könnyen elvezet. Végre tudjuk, hogy különösen a gyermekkorban magas lázzal kezdődő heveny fertőző bán- talmak — így pl. főképen a csúcspneumoniák, a vörhenynek különösen rosszindulatú alakjai stb. — járhatnak agyi tünetekkel is, de ez esetek kórisméi nehézséget legfeljebb a bánfaion! kezdeti szakában okozhatnak.

A gyógy eljárásról, mit az esetekben követtünk, csak pár szóval kivánok megemlékezni. A therapia általában lobellenes volt. A baj kezdeti szakában jeges borogatásokat rakattunk a fejre — egy kórházilag kezelt esetben (egy 12 éves fiúnál pióczákat. is alkalmaztunk — a tarkóra unguentum hydrargyrit (Ung. simpl. aa) kenettünk.

Mint derivanst calomelt adtunk nemcsak constipatio esetében, de a nélkül is, s úgylátszik, gyakran jó eredménynyel direct a bántalom ellen is. A heves subjectiv tünetek leküzdésénél a kalium bromatum, de még inkább a csőre alakjában alkalmazott chloral-hydrat nagy adagjai igen kielégítettek. Opiatokhoz nem folyamodtunk. A bántalom további lefolyásában mint resorbens jodkali rendeltetett; hosszas lefolyású eseteknél roboráltunk; erőhanyatlás esetében az excitantiák közül leginkább valeriána, aether, liquor ammonii jöttek alkalmazásba.