Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
I. Bókai János dr.: A vörheny felette rövid lappangási idejéről
2 Hogy a vörheny incubatio ja olykor felette rövid ideig, alig néhány óra hosszat tarthat, erre először Trousseau hívta fél orvostársai figyelmét egy észleletével, melyet nagyhírű. előadásai egyikében közölt. Az észlelet fundamentalis adat lévén, azt nehány sorban ide iktatom : Egy angol leányával Pau-ból Londonba való visszautazásakor Párisban megállapodott s itt találkozott második leányával, ki Londonból érkezett meg ugyanakkor Párisba. Ezen időben Londonban vörheny uralkodott, mig Pau vörhenytől tökéletesen ment volt. A Londonból jövő leány már a csatornán való átkeléskor vörhenyben megbetegedett s a betegség jelentkezésétől számított 7—8 óra lefolyása után találkozott atyjával és nővérével Párisban. A két nővér a párisi Hotel-ben egy ugyanazon szobában volt együtt s a Pau-ból érkezett nővér alig 24 óra lefolyása után szintén vörhenyt kapott. Trousseau érdekes észleletéhez már 1864-ben Ch. Murchison, a londoni lázas betegek kórházának orvosa, ifjabb adatokat csatol; saját kórházi tapasztalatából említ fel esetet, hol a lappangás alig tartott 14 óra hosszat s e mellett észleleteket közöl, hol az incubatió hossza 24, 31 x/2, 36, illetőleg 40 órára volt tehető. Ugyancsak ő említi fel, hogy Richardson a vörheny kitörését úgyszólván rögtönösen észlelte önmagán, egy vörhenyes beteg vizsgálása alkalmával. A beteget Richardson szabad füllel auscultálta s csakhamar már a vizsgálat alatt sajátságos szaglási hallucinatio mellett émelygés s borzongás jelentkezett nála s a betegség megkezdte rendes fejlődését. Mindezen észleletek alapján Murchison már 1864-ben azon véleményben volt, hogy a vörheny lappangási időszaka nehány perez s öt nap között ingadoz- hatik s csak igen ritkán terjedhet 6 napon túl. Trousseau és Murchison-on kívül régibb szerzők a vörheny rövid incubatiójára nagyobb számmal adatokat nem szolgáltattak; 1868-ban Besnier felemlíti Gint rác két esetét, hol a lappangás 24—36 óra hosszat tartott s 1869-ben Rehn foglalkozik kisebb közleményben egy észlelete kapcsán a vörheny rövid incubatiójával. (Esetében a kiiteg lappangása 24—48 órára volt tehető.)
