Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
VI. Szontagh Felix dr.: Nehány adat az 1887. évben észlelt meningitis cerebrospinalis esetekről
72 nem a vizsgálat közben a csecsemő felültetésénél inkább szembetűnővé vált a még csak kisfokú tarkómerevség, nemkülönben a csecsemő vizsgálata közben, annak megérintésénél feltűnőbb lett a gyermek nyugtalansága, és az egész testre kiterjedő hyperaesthesia, mely tünetek, az eset megítélését illetőleg, csakhamar a helyes iitra vezettek. Az opisthotonus mint fő és sarkalatos tünet után áttérek a többi tünetek felemlítésére. Itt első helyen áll a különösen a csecsemőknél szépen észlelt szembetűnő nyugtalanság. Az azelőtt virgoncz, életvidor gyermek egyszerre megváltozott. Arczkifejezése ijedt, tekintete merev avagv folyton tétovázó, nyughelyén folyton hánykolódik, avagv teljesen mozdulatlanul fekszik, a feléje nyújtott emlőt rögtön megragadja, de gyorsan ismét elereszti, rendkívül éles hangon szaggatottan sír, kiabál, nyugtalanúl alszik stb. A nagyfokú nyugtalanságot fokozta gyakran még constipatio s meteorismus. Éhez társúlt egy másik, nem kevésbé állandó tünet, a hyperaesthesia, mely némely esetben rendkívül kifejezett volt. Szembetűnővé vált többnyire már akkor midőn teszem az érverés tapintása czéljából a kisdedek karját érintettük, vagy a mikor a tarkómerevséget konstatálni akarva, az occiput alá tettem kezemet, avagy plane akkor, a midőn a tüdők vizsgálása czéljából a gyermeket felültetni iparkodtam, a mi azonban többnyire a már jelenlévő opisthotonus miatt csak nehezen sikerűit. E tünetre utaltak az anyák is, midőn jelentették, hogy gyermekük egyszerű megfogásánál azok rendkívüli nyugtalanná válnak. A tarkómerevség vizsgálata közben azonban egy másik fontos tünet is szembetűnővé vált: a tarkó s nem ritkán egész gerinczoszlop fájdalmassága, mely tünetnek megállapítása nagyobb, értelmesebb gyermekeknél könnyen sikerült. Nagyobb gyermekek ezenkívül még nagy fejfájásról is panaszkodtak, sőt egyik még nyilaló fájdalmakról a végtagokban is. A többi tünetekkel röviden végezhetek. A hányásról megjegyzem, hogy mint szembeötlő tünet az esetek felében jelen volt, azonban legtöbbször csakis a betegség kezdetén mint az egész kórképnek megnyitója; a betegség további lefolyásában ritkábban találkoztunk vele.
