Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
IV. Bókai János dr.: Heveny savós izületlobok bárányhimló után
IV. Heveny savós izületlobok bárányhimlő után. Irta: BÓKÁI JÁNOS dr. igazgató főorvos. (1888.) A mióta a bécsi dermatologicus iskolával ellentétben a gyermekgyógyászok a bárányhimlőt az igazi himlőtől teljesen elválasztották s a két körfolyamatot különálló s egymással nem rokon megbetegedésnek tekintették, megszoktuk a bárányhimlőt oly heveny fertőző betegségnek venni, mely felette enyhe lefolyása folytán a gyermeki szervezetre veszélyt egyáltalában nem hozhat, a melytől ennélfogva a gyermekeket különösebben óvni nem is szükség. Ezen állításom talán merésznek látszik, hogy azonban valóban ily állást foglaltak el a gyermekorvosok a bárányhimlővel szemben, kitűnik abból, hogy Európa gyermekkórházaiban a legutóbbi időkig a bárányhimlő-esetek elkülönítő osztályra nem tétettek, — sőt a gyermekorvosoknak 1885-ben Strassburgban tartott szakülésein saját magam hallottam a legtekintélyesebb német gyermekorvosoktól azon nézet nyilvánítását, hogy a varicella elkülönítése gyermekkórházakban teljesen felesleges. Az utóbbi években, egyes, bár igen csekély számú gyermekkórházak e tekintetben kivételt képeznek s a bárányhimlőt ép úgy elkülönítve kezelik, mint a többi heveny fertőző kórokot, s ezen kórházak között foglal helyet a budapesti „Stefánia“-gyermekkórház is, hol bold, atyám kezdeményezése folytán, 1883. óta a bárányhimlő, épúgy mint a kanyaró, vörheny s diphtheria stb. külön osztályon, a főépülettől különálló isoláló barak-épületben helyeztetik el ,s kezeltetik. Egyes gyermekkórházaknak ezen, talán túlzottnak
