Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
III. Hőgyes Ferencz dr.: Varicella után fejlődött nephritis parenchymatosa két esete
I 51 pintani, sem kikopogtatni nem lehetett. Has mérsékelten puf- fadt, hasvízkóros tüneteket azonban nem találtunk. A vizeletet megvizsgálás végett catheteren át vettük, körülbelül 15 kcm-nyit. Ez igen sűrű, zavaros, vörös-barna szinű volt s igen sok fehérnyét tartalmaz. Górcső _ alatt a vizeletben szemcsés hengereket, vesehámsejteket, s vörös vértestecseket nagy számmal találtunk. Délelőtt a beteg újból fél kcm. l°/0-os pilocarpint kapott. Délben háromszor hányt, s délután állapota kissé könnyebbült, este 5 óra tájban azonban ismét rosszabbodott. Légvétele szapora, nyögő, kissé felületes, s a bal mellkasfélen hátul alól a lapocz-csúcsig felterjedő tompulatot találtunk, melynek megfelelőleg gyengült, koron- kint hörgi légzést, a tompulat felső határán pedig apró crepitatió-s zörejeket hallottunk. Jobb tüdő felett alól gyengült légzés, s nedves zörejek az egész tüdőben mérsékelt számmal voltak hallhatók. 18-ikán a vizenyő fokozódása mellett a bal mellkasfél felett a tompulat és a hörgi légzés kifejezettebbé vált, az arcz és végtagok bőre cyanotikus lesz, az elesettség növekszik, s déli l/2l órakor a gyermek elhal. A hullát Hntyra dr., kórházi boncznok úr bonczolta. Az általa tüzetesen leirt bonczolati jegyzőkönyvből a vesére vonatkozó leletet és a vese górcsői vizsgálatának eredményét a következőkbe igtatjuk ide : A vesék lebenyezettek, igen kevéssel megnagyobbodot- tak, vérszegények, mérsékelt tömöttségüek. A kéreg állománya szürkés-vörös, kissé megszélesbedett; felülete síma, metszlapján homályosabb, fénytelenebb, s a lobrok valamivel telítettebb szürkés-vörös színűek. A vese-medenczék és húgy- vezérek nyákhártyája halavány, a húgyhólyagé nehány tüszúrásnyi, egész mákszemnyi sötét-vörös vérömlenyektől áthúzódott, iirterében pár csepp halavány-sárga zavaros folyadék. A vesék górcsői vizsgálata szerint a kóros elváltozás majdnem kizárólag a kanyarodott húgycsatornácskákra és a Henle-féle kacsokra szorítkozik, de itt kiterjedt és meglehetősen nagyfokú. Itt ugyanis a hámsejtek körvonalai el- mosódottak, a csatorna felé tekintő nagyobb részük egymással 4*
