Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
II. Bókai János dr.: A vörhenyes izületlobokról
20 valószínűtlenné teszi főleg azon körülmény, hogy szülői sem mutatták magukat többé, pedig halálos kimenetel esetén a betegségről szóló orvosi értesítést okvetlen kikérték volna. o. Z ....... Luiza, 13 éves leány 1884. augusztus hó22-dikén vétetett fel a Stefánia gyermekkórházba bal oldali hemiplegiával, melylyel egyszersmind bal oldali részleges arczhüdés is volt egybekötve. A hemiplegia az anya kimondása szerint a megelőző napon lépett fel rögtön, anélkül, hogy megjelenése valami kóros tünet által megelőztetett volna. A hiidés félhiidés alakjában nyilvánul, az érzékenység a hüdött, valamit az ép oldalon is teljesen megtartott. Szív- tompulat lényegesebb változást, megnagyobbodást nem mutat. A szivhangok, s nagy edények hangjai minden betegvizsgálatnál tisztáknak, s kellőleg ékeiteknek találtattak1). A beteg ezen állapottal feküdt a kórházban. Az első napokban teljesen láztalan, míg a kórházi tartózkodás 7-dik napján lázas mozgalmak jelentkeznek, melyek eleintén intermit- táló typust mutattak, (esti 39'4—40'1° C.-szal) deliriummal egybekötve, majd nemsokára állandó lázas állapotba mentek át. Az állandó láz szeptember hó 7-dikéig fennáll; a láz határozott okát azonban az ismételt szorgos betegviszgálat sem volt képes felderíteni. Hetedikén este a betegnél erősebb rázóhideg jelentkezik (melyhez hasonló már 5-dikén este is jelentkezett), s a 8-diki reggeli beteglátogatásnál a leány erősebb fájdalmakról panaszkodik jobb lábtö-Ízületének megfelelöleg. A lábtő alaki eltérést nem mutat, nyomásra, valamint activ és passiv működtetésnél eléggé fájdalmas. Ezen naptól kezdve a láz ismét intermittáló szabványt ölt fel, a hőmérsék 374—40 0° (hónaljhő) között ingadozik. A lábtő-fájdalmasság állandóan fennáll, olykor erősebb mérvben jelentkezik, majd ismét alábbhagy, s emellett egyszersmind a lábtö mérsékelten megduzzad, anélkül azonban, hogy a fedő bőr változást, elszínesedést mutatna. A fájdalmak különösen éjjel felette erősek, úgy hogy a beteg éjjeli nyugalmát zavarják, s chloral adagolását teszik szükségessé. Sep- *) *) A hüdésnek reánk nézve mellékes volta indított arra, hogy az erre vonatkozó tünetekkel e helyen csak röviden foglalkozzam.
