Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)

II. Bókai János dr.: A vörhenyes izületlobokról

10

kát szolgáltat nekünk. Szerinte a synovial-hártya vörheny lefolyása alatt többé-kevésbé mindig bántalmazva van, s talán ép oly gyakran látható, mint akár a szájnyákhártya, vagy torok lobosodása. Ezen synovial-hártyák megbetegedése szerző szerint három alakban jelentkezik, amint épen sávos, seroplastikns, vagy pedig serosopnrnlens kiizadás történik az izületi űrbe. Tapasztalatai szerint legtöbbször a kéz- és lábtő-iziiletek betegednek meg, s míg némely esetben csak az ízületek erősebb fájdalmassága tesz figyelmessé a fenálló iziiletlobra, addig más esetekben az Ízületek gynla- dása eléggé erős dnzzanattal jelentkezik. A synovial-hártyák lobja szerinte megelőzi (?) a küteg megjelenését a bőr felületén, s azt ennélfogva ntóbántalom gyanánt nem is tekinti. 7,Solche GeleJcentzündunyen — írja Beiz — bieten oft dieselben Erscheinungen dar, wie der Rheumatismus acutus und wenn man nicht eine gewisse Intensität der Hautentzündung als etwas Characteristisches für den Scharlach ansehen will, sind sie von einander nicht zu unterscheiden."

A. Bonnet az ízültek bántalmairól szóló munkájában *) a következő felfogással ír a kérdéses tárgyról. Ha valamely heveny fertőző küteg, mint kanyaró, vörheny, vagy himlő, rendellenes lefolyást vesz, s különösen, ha a küteg a bőrfelületen tökéletlenül fejlődik, fájdalmak, máskor gynladásos folyamatok jelentkezhetnek különböző ízületekben, ezen izületi csúz azonban a heveny primär rhenmatismustól — szerző nézete szerint — elkülönítendő. Szerző idézi Pidoux s Murray idevonatkozó észleleteit, s ezekre támaszkodva valószínűnek tartja, hogy a vörheny nem annyira a bőr- functió módosulása által (Regain hypothesise), mint inkább a küteg tökéletlen fejlődése következtében fellépő változások folytán vonja szövődmény gyanánt maga után az izületi rhemnát. Bonnet szerint a vörhenynyel kapcsolatban fellépő iziiletlobok ellentétben a variolás synovitisekkel, nem bírnak hajlamossággal genyedésbe való átmeneteire.

Bonnet után az orvosok ngy látszik, teljesen megfeledp A. Bonnet. (Deutsch von G. Krupp.) Ueber die Krankheiten der Gelenke. Leipzig, 1847. pag. 250—251.