Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)

IX. Szegő Kálmán dr.: Észleletek a diphtheriás fehérnye-vizelésről

124

A többi 37 esetnél, hol már az első vizeletvizsgálat positiv eredményt adott, a betegség tartama az anamnesti- cus adatok szerint a következő volt:

2-ik megbetegedési nap 3 esetnél

8 n n n ö „

^ n n n 4 r

6 » v * 7 „

® M n 11 ő „

7 11 n » d „

8 * * „ 2 „

9 „ „ „ 3 „

10 „ „ 1 „

11 11 11 11 2 „-LJ » » n x n

Tehát a feliérnyevizelés első megjelenése az első hét második felében volt legtekintélyesebb számban észlelhető.

Ezen észlelet teljes összhangba hozható azon modern vizsgálatokkal, melyek szerint a feliérnyevizelés, a diphtheria- bacillus által a megbetegedési helyen termelt toxalbumin kiküszöbölése közben áll elő. Ehhez pedig a localis folyamat bizonyos előhal adottsága és a méreg bizonyos fokú concentratiója szükséges. Ebből viszont az következik, hogy azon esetekben, hol a helybeli folyamat lassabban éri el tetőpontját, a feliérnyevizelés is későbben köszönt be, mint pl. a septicus esetekben, hol a betegség fejlődése rendesen gyorsabb. Theoreticus szempontból továbbá föltehető, hogy ha a helybeli folyamat enyhébb, a toxalbumin productiója is kisebb mértékben történik és azt a különben is kevésbé alterált szervezet könnyebben kiküszöböli, s így a vese elválasztási zavara is kisebb fokú. Hogy mindez áll-é, észleleteknek kellett eldönteni.

Vizsgálódásunkat tehát oly irányba tereltük, hogy eldöntsük, váljon összeesik-e a feliérnyevizelés első föllépte a helyi folyamat teljes kifejtésével; továbbá, hogy a fehérnye mennyisége és a feliérnyevizelés tartama, tekintetbe vévén az organismus általános állapotát, arányban áll-e a localis folyamat súlyosságával.

Az első kérdésre nézve teljesen positiv eredményt nyer-