Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
VII. Bókai János dr.: A budapesti "Stefánia" gyermekkórház diphteria és croup statistikája a két utolsó évről
96 még halászható volt, igen sok esetben vétetett alkalmazásba a croup kezelésénél oly régen ismert hánytató, s daczára, hogy az emeticum adagolása sok esetben hatástalan maradt, nehány kedvező, szerencsés észleletünk alapján, semmikép sem oszthatom azok nézetét, kik a hánytatok alkalmazását újabban a laryngitis crouposa kezelésénél teljesen kiküszöbölendőnek vélik. (Rauchfass). 237 esetünk közűi három betegünk legelső sorban a hánytató nyújtásának köszöni fel- gyógyúlását; mindhárom esetben igen súlyos jellegű volt a stenosis, s majdnem reménytelen volt a műtét nélküli gyógyú- lás' lehetősége, s cupr. sulf. adagolására, a bekövetkezett hányás alkalmával egyik esetben vaskos, széles crouphártya ürült, a másik esetben nagy mennyiség kevésbé vaskos, keskeny membrana köpetett, s mindhárman felgyógyúltak operativ beavatkozás nélkül. Ezen és hasonló észleletekre támaszkodva, részemről a hánytatót a laryng. crouposa kezelésénél továbbra is megtartom, azonban hangsúlyozom, hogy semmikép sem helyeslem a hánytatok túlzott, hiizamosabb alkalmazását, mert ily eljárás által csak siettetjük a beteg erőhanyatlását, s megrontjuk a tracheotomia chance-ait. Megjegyzendőnek vélem, hogy emeticum gyanánt eseteinkben csak cupr. sulf. alkalmaztatott, és tartar. stibiat., valamint apormorphin hánytató adagokban egy esetben sem adagoltattak. Hogy mely időpontban tartottuk a légcsőmetszést javalva, arról már szólottunk, s hallottuk azt is, hogy 237 stenotikus betegünk között összesen 159 esetben végeztetett tracheotomia. Mindezen 159 légcsőmetszéses eset közűi fel- gyógyúlt 23, azaz 14l/2°/0. Látszólag igen csekély eredménynek tűnik ez fel, főkép, ha másoknak tracheotomia által elért 35 — 40, sőt 42 százalékra terjedő gyógyúlási arányával hasonlítjuk össze saját eredményeinket, de rögtön teljes magyarázatot nyer ezen gyógyúlási arányok között fennálló, kétségtelenül nagyon is szembetűnő különbség, ha itt is hangsúlyozzuk, hogy ezen eseteink kizárólag mind torokdiph- theriát complicáló laryngitis crouposák voltak, s hogy műtét nélkül eseteinknek még eléggé szép száma gyógyult, s így a tracheotomiával elért gyógyúlások még nem képezik teljes
