Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)

Bevezetés

6

BEVEZETÉS.

lobból való fejlődésére nézve már régen tápláltam, és számos megfigyeléseim s szorgos feljegyzéseim alapján azon felvételre indítnak, mely szerint az önszenvi garatmögötti tályog mindig garatmögötti nyirkmirigylobból fejlődik. Ezen tényt De. Schmitz nem tartja általánosan érvényesnek az önszenvi garatmögötti tályog keletkezésére nézve, a mennyiben következőleg nyilatkozik: »— másrészről meg kell engedni, hogy nem mindig garatmögötti nyirkmirigylob ^képezi a bántalomnak kiindúlási pontját.«

43 esetet jegyeztem fel mint garatmögötti nyirkmirigylobot; ezen esetek némelyike, mint az alább következő táblázatból látható, még az ötvenes évekbe esik. Mindezen esetek az önszenvi garatmögötti tályog gyanúját keltették bennem; azonban ezeknél tályogképzödés nem jött létre, hanem majd rövidebb, majd hosszabb idő alatt tökéletes oszlás állott be. Ezen eseteket tehát kihagytam a tályogok sorából és könnyebb áttekinthetés kedvéért a garatmögötti nyirkmirigylobok csoportjába vettem föl.

A betegágynál gyűjtött tapasztalataim, a garatmögötti nyirkmirigyek boncztani viszonyai s e mirigyek kóros változásai igazolják azon fölvételt, mely szerint a nyirkmirigylob (Lymphadenitis retropharyngealis) a garatmögötti tályognak kiindulási pontját képezi, és arra kényszerítenek, hogy módosítsam azon régebben kijelentett nézetemet, mely szerint az önszenvi garatmögötti tályogot a garat nyákhártyájának lobjából származtattam.

Feljegyzéseimből kitűnik, hogy e tályogok legnagyobb része a garatüregnek jobb vagy bal oldalán jelentkezik, s ezen elhelyezkedésnek megfelelőleg a jobb vagy baloldali alsó állcsont szögletének táján mindig duzzanatok is észlelhetők. A tályogoknak csak csekély száma található a hátsó garatfal közepén.

Ugyanily viszonyokat találtam a garatmögötti nyirkmirigy- lobnál is.

A következőkben a garatmögötti tályogok s a garatmögötti