Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)
Függelék
64 FÜGGELÉK. ban nem voltak észlelhetők. Maga a garatüreg az ínyvitorla jelentékeny duzzanata miatt csak tökéletlenül volt megtekinthető, és nem is engedett biztos következtetést garatmögötti tályog jelenlétére, melyet már a vázolt tünetekből és a gyermek feltűnő horkolásából, mely (mint az anya hangsúlyozta) anyagtalan s gyakran megszakított alvás közben jelentkezett, sejteni lehetett. Az ujjvizsgálat ezen sejtelmet megerősítette, amennyiben azt mutatta, hogy — a torokszor és a garatüreg beivódott falaiból létrejövő könnyű vérzés mellett — a hátsó garatfalon, a jobb mondola mögött, a mondola magasságában kezdődő és körülbelül ctmrnyire lefelé húzódó, ujjnyi vastagságú, mérsékelten feszült hullámzó daganat van jelen, mely a jobb alsó állkapocsszöglet táján külsőleg alkalmazott ellennyomásra csak kevéssé feszesebb lett. Körülbelül a daganat sima domborulatának közepén kevésbé ellentálló ezüstgaras-mekkoraságu részletet találtam, melyen mintegy bemélyedést tapinthattam. A tályog tartamának tekintetbevételével a tályogfalnak ezen ponton létrejött megvékonyodását következtettem, mely önkéntes áttöréshez vezethetne. Ezen fölfogásomban nem csalódtam, mert miután erre a segédorvosokat is figyelmeztettem, és a kevésbé ellentálló pontot megtapintattam, jobb mutatóujjamat ismét bevezettem a garatüregbe, ujjam hegyét a daganat említett pontjára helyeztem és mérsékelt nyomás által megkísértettem ezen megvékonyodott pont ellentállási képességét kipuhatolni. A falazat hirtelen engedett, ujjam hegyével egy kerek nyílásba, és ezen keresztül egy üregbe jutottam, melyből ugyanazon pillanatban egy evőkanálnyi sűrű, s csak kevés vérrel elegyített sárgás-zöldes geny ürült ki. Néhány ökröndözés (hányinger-mozgás) a genykiüritést elősegítette. A száj- és garatüregnek tiszta víz befecskendése által eszközölt tisztítása után a gyermeknek az emlő odanyujtatott, melyből hosszabb ideig megszakítás nélkül szopott és nemsokára azután elaludt. [Az előbbi hangos horkolás ekkor a csendes alvás alkalmával többé nem mutatkozott. A legközelebbi napon a táhTog helyén rnérsé-
