Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)
Boncztan és kórszármazás
16 BONCZTAN ÉS KÓRSZÁRMAZÁS. a vörheny 5-dik napján képződött és a 6-dik napon már felnyittatott, hanem a 13-dik napon föllépő hurutos tüdőlob következtében, mely a 17-dik napon halálosan végződött. Nézetem szerint a vörbenynél jelentkező garatmögötti tályogok az önszenviektől csak azon esetben különböznek, b a a vörbenynél roncsolékos évvérüség (diphtberitische Septbaemie) lép föl. A garatmögötti tályogok általában vörbenynél is garatmögötti nyirkmirigylobból keletkeznek, miként ezt az említett 6 esetnél alkalmam volt észlelni. Ezen nézet mellett szól a nyirkmigylobokat illetőleg Rindfleisch1 felfogása is, ki e tárgyra nézve kővetkező szavakban fejezi ki véleményét: »Azon szervek lobos állapotai, melyekből a nyirkmirigyek a nyirket nyerik, elgenyedő, sajtos és megkeményedő nyirkmi- rigylobokat okoznak; minden sajátlagos lobosodás föllép az illető (hozzátartozó) nyirkmirigyekben. A garatmögötti tályogoknak az eddigiekben elsorolt féleségein kívül 1874-ben alkalmam volt még oly esetet észlelni, mely erőművi behatás következtében lépett föl. Ezen eset egy 7 hónapos leánygyermekre vonatkozik, ki fémből készült női mellgombbal játszván, azt szájába dugta és lenyelte. A madáralakú s körülbelül 3 ctmtr. liosszu és 2 ctmtr. széles mellgomb a madáralak szárnyainak hegyes végeivel a garat legalsó részeinek falazatában akadt meg, honnan azt a segélyül hívott sebész csak erőszakkal volt képes eltávolítni. Nagyfokú lobfolyamat következett be, és midőn a gyermeket harmadnapra legelőször láttam és vizsgáltam, garatmögötti tályogot kórismézhettem, mely a középvonalban lefelé a bárzsing felé terjedt. A hullámzás világosan észlelhető volt, s a tályogból ujjnyomásnál dúsmennyiségű geny ömlött ki. A gyermek 7 órával későbben, a betegség 4-dik napján tüdővizenyőben balt meg. A garat nyákbártyájának és a környező szerveknek nagyfokú sérülése volt egyedüli oka ezen 1 »Lehrbuch der pathologischen Gewebelehre». 3. kiadás. Lipcse, 1873. 917. §.
