Bókai Árpád dr.: Külön lenyomatok

A szivburok-lemezek összenövésének két érdekes esete. Nehány szó a szivcsúcs táj systolicus behúzódásáról s a paradoxus pulsusról

- 159 mellkas falától alig, vagy csak kevéssé távozhatott el; innen eredtek a visszeres vérpangás, s kis vérköri pangás nagyfokú tünetei, a vize- nyő, a cyanosis, a légszomj, az elnyomható ütérlökés stb. s ezért nélkülöztük végre a csúcstáji systolicus behuzódást.

A második általam észlelt eset a kórjellegző tünetek kifejezett volta miatt érdekes. Az eset a következő:

II-ik eset:

Bayer János 19 éves gépész, beteg lett állítólag 1881 januárban, a koródára felvétetett 1882. január 24-én.

A beteg egy év előtt lett beteg, midőn gyomortáji fájdalmak, étvágytalanság, felböfögés jelentkeztek ; ez folyton így tartott nála a felvétel napjáig; a jobb hypochondriumban már hosszabb idő óta fájdalmakat érzett, melyek közérzetét igen lehangolttá tették, munkaképtelen lett, s erősen elgyengült.

A magasabb termetű ifjú bőrszine igen halvány, a látható nyákhártyák gyengén cyanoticusak; e bőr alatti kötszövet mérsékelten zsír- tartalmú, az izomzat gyengén fejlett. A nyelv bevont, étvágy csökkent, szájíz rossz, felböfögések, székletét renyhe.

A nyak részarányos, a kulcs alatti és fölötti tájak kitöltvék; a nyak visszerei a rendesnél teltebbek, A mellkas lapos, a bordaközök szélesek, a légzési mozgások mindkét félen egyenlőek, felületesek; a bal mellkasfélen a szegy melletti vonalban a III-ik borda alsó szélétől az' V-ik felső széléig, kifelé pedig a b imbóvonalig, befelé a szegyszélig mozamos behuzódás éz kiboltosúlás látható; a behuzódás az Art. Carotis érlökésével esik mindig össze, a kiboltosúlás pedig épen az érlőkési szünetre jut. Megjegyzendő, hogy az Art. Pulmonalis fölött a rendesen észlelhető shoe, mely diastolera esik, ugyanakkor tapintható, midőn a kiboltosúlás látható. A jobb or sóüt ér feszes s a balnál teltebb, mindkettőnek lökése egyidejű, s ösz- szeesik a szívtáji behuzódással; mély belé gzésnél a pulsus igen kicsiny lesz, alig tapintható, míg kilégzésnél erősödik. Ezen tünet, melyet Kussmaul pulsus paradoxus-nak vagy pulsus inspiratione intermittensnek nezezett el, a betegnek oldalfekvésében sokkal erősebben kifejezett, mint hanyattfekvésben. A felhastáj előre domborodott; a májtájékon lefelé csaknem a köldökig