Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

III. Könyv. A beteg test ápolása - A különböző életkorok

Csecsemő-kori betegségek.

769

kevés esetekben, (többnyire gyermekeknél, melyek későbben minden valószinűség szerint tüdővészbe estek volna) volt a halál oka az orvosok által annyira kedvelt agy- és agy-kér-lob. Hogy a kis gyermek fejében túlságosan sok vér lehetne, mit nadályokkal kellene kiszívatni, ezen kételkedni szerzőt saját tapasztalásai kényszerítik. Kis gyermekeknél egyébiránt a legtöbb lázas betegség, legyen köny- nyű vagy súlyos, igen hamar agybántalom szinét ölti magára; mert, az agy még igen lágy lévén, s az izgulás igen könnyen vitetvén (átsugárzás útján) érző idegekről mozgatókra: a lázak igen gyakran a görcsök (rángatások s vo- naglások) legkülönbözőbb nemeivel járnak. De a görcsös állapot lázas gyermekbetegségekben épen ezért korántsem mindig veszedelmes jelenség, még kevésbé van okunk miatta mindjárt agylobtól félni, mely akkor van legkevésbé jelen, ha a beteg gyermek azonkivül még köhög, hány vagy hasa is megy, mert akkor bizonyosan lélekzési vagy emésztési készülékének rendetlensége okozza görcseit is. Hogy gyermekek a fogzás következtében meghalhatnak, vagy általában komolyan csak megbetegedhetnének is, azt csak vén asszonyok és olyan orvosok állíthatják, kik a gyermek szervezetéről s annak betegségeiről semmit sem tudnak. Természetes, hogy ezeknek sokkal könnyebben esik mon- daniok: „ez a fogzásból ered“, hogysem kopogtatás és hallgatózás segítségével pontos vizsgálatot tartani s ennek útján a baj székét és nemét kipuhatolni. — A megneveztük halálos gyermekbetegségek közöl a leggyakrabban előforduló hármas, úgymint a lélekzési vagy emésztési készülékek gyuladását és a vérszegénységet már épen úgy ki lehet egészen kerülni, mint első keletkeztökkor azonnal kellő korlátok közé szorítani. Ellenben a tüdövészes gyermekek agykér-gyuladásában (ideges vizfejben) s általában tüdő- és has- vészben (mirigy-gümőkórban) a meggyógyulás minden reménye hiú; s ha ugyanazon szülék több gyér-