Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
III. Könyv. A beteg test ápolása - Agy- és szellemkórok
Szellem-kórok. 763 Figyelme a külvilág iránt s emlékező tehetsége, legalább oly események és dolgokra nézve, melyek téves uj gondolat-irányával nincsenek összekötve, megvan gyengülve. A téves eszmeirány (úgynevezett rögeszme alakjában), némelykor csak egy, vagy csak nehány mondat-körre szorítkozik, mig más esetekben nagyon sok és unta- lan változó rögeszmékkel találkozunk. Ezen utóbbi esetben a nagyon sebesen és élénkül felvillanó kóros képzetekről épen oly sebesen szökell a beteg elme más uj meg újabb gondolatokra úgy, hogy a legtávolabbi dolgokat is összeköti, a nélkül hogy ama gyors tárgyváltoztatásról vagy a felhordottak össze nem férhetéséről tudomása volna. A megtébolyodott rendesen tagadja hogy ő beteg, s megharagszik a gyógyszabályok vagy rendeletekért, melyeknek alávettetik. — Az elmekór testi kórjelei közt a legfeltűnőbbek ezek: a fejfájás, (de a legkülönbözőbb fajból); a megváltozott érzéktevékenység; sajátságos (megzavart, merev, tompa és vagy bágyadt vagy izgatott) arczkifejezés; többnyire mélyen fekvő s üreges szélek által környezett szeme gyakran zord és nyugtalan s vagy szúró vagy lankadt tekintetű, némelykor természetellenes fényes, kidülő és vereslő, kancsal irányozással; test-tartása s mozgásai a korábban szokottaktól eltérők; öltözete többnyire hanyag és szennyes, máskor meg túlságosan és hóbortosán keresett és díszes. Életmódja többnyire rend- és szabálytalan; alvása közönségesen nyugtalan; nem ritkán egyszersmind idegbajok kórjelei is mutatkoznak; sokszor nagy érzéketlenségét tapasztalhatni mindennemű kelletlen és kellemetlen benyomások iránt: étvágya néha a falánkságig fokozódik, mig más esetekben teljesen hiányzik s az ételt egészen vissza is utasítja; a táplálkozás majd mindenkor szenved, a beteg elsová- nyodik s elbágyad. Ha az elmeháborodás kezdete jókor felismertetik, nem ritkán sükerül gyorsan meginditott gyógykezelés által a kór valódi kitörésének elejét venni; mert minél tovább tart a téboly, annál bizonytalanabbá válik a gyógyulása. Az első jelenségek többnyire nagy elkedvetlenedés és búskomolyság. A beteg csendessé, zorddá, kedvetlenné, barátságtalanná s összeférhetlenné kezd lenni, szereti
