Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
III. Könyv. A beteg test ápolása - Agy- és szellemkórok
A félre-beszélés. 755 divá lett, meghatározni lehetetlen. Vannak esetek, mikor még élő embereket napokon át tarthattak holtaknak, de kételkedünk benne, hogy e napok száma a nyolczat meghaladta volna. Hogy némely esetekben a halálhoz hasonló állapotban az öntudat és az érzékek tevékenysége, névszerint a hallás épségben maradt, s igy a tetszhalott mindent, a mi körülötte történt, észrevett, tehát állapota kínos voltát teljesen érezte volna, a nélkül hogy képes lett légyen valamimódon kijelenteni hogy még él: — ezt szerző csak azután hiendi el, ha előbb vagy egyszer ezen a módon maga is tetszhalá- lozandott. — Hogy tetszhalottak elevenen el ne temettet- hessenek, arra legjobb a temetést megtiltani mindaddig, mig a poshadás be nem állt, vagy mig a halottat orvosilag kiképezett halottnézők lelkiismeretesen meg nem vizsgálták. A félrebeszélés, (delirium) rendesen hamar (nehány nap alatt) múló, s lázas állapotokat (különösen ideges vérbetegségeket milyen az idegláz) kisérő kórtünet, melyet az úgynevezett ideges kórjelekhez (1. 556. 1.) szokás számítani, s mely az öntudat nagyobb kisebb megzavarodása mellett téves képzetek nyilvánításából áll, mihez nem ritkán helytelen akarat-nyilvánulások is járulnak. Ha az agy szellemi tevékenységének e helytelen folyama állandó s láz nélküli jellemet ölt, akkor szellemkórral, vagy lélekháborodással van dolgunk. Az iszákosok reszketeg őrjültsége (delirium tremens) iszákosoknál (kivált pálinka- és bor-ivóknál) tapasztalt sajátságos szellem-báborodás a tagok reszketegségével (korh ely-re sz- ketés). E háborodottság kórjelei az iszákkór (1. 328. 1.) egyéb jelenségein kivül még: rendkívüli nyugtalan- és mozgékonyság, szorongó sietség mindenben a mihez a beteg fog; teljes alváshiány vagy rémitő álmok, miket lassan valóságnak kezd tartani; érzékcsalódások nyílt szemei daczára, (apró állatokat, egereket, macskákat, kígyókat, pókokat stb. vél a beteg látni); a szokott foglalkozás körül forgó jellemzetes félrebeszélések, melyek közé munkamulasztástól, büntetéstől, tolvajoktól, kísértetektől stb. való félelem vegyül; a beteg hangja ugató; minden önkényes mozgású izmai
