Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

III. Könyv. A beteg test ápolása - Undorító bajok és szokások

738

Szeplő.

belsejét mindig pontosan kell orvos által megvizsgáltatni, mex-t ilyen fülfolyás a füldob megromlása következtében nem ritkán süketséget idéz elő. — Megjegyezzük még, hogy valamint az orrból, úgy fejlődhetik bűz a fülből is (büzfül), s ez is a füljárat tartalmának össze-halmozódta- és poskadtából. Ezen segít langy viznek gyakori befecskendezése. Undorító fülbajok olykor azáltal támadnak, kivált gyermekeknél, hogy idegen testeket (borsót, babot stb.) dugnak a hangjáratba s ott felejtik.

Mi végre közelünkben élő kortársainak hallérzékét bántja s szintén undort gerjeszt bennök irántunk: az többnyire rósz szokásból eredő zaj vagy nesz, melyek az orr- és száj-üregben keletkeznek. Bizonyosan senki sincs, ki tapasztalásból ne tudná, mily kellemetlenek: a szimatolás, szuszogás, böfögés, harákolás s az evéskori csámcsogás; kivált ha az ember fülét többször és hosszabb ideig érintik.

A szeplő (vagyis sárga és barnás festenyszemcsék a külhám nyálkarétegének hólyagcsáiban, 1. 218. 1.) úgy látszik leginkább a napsugarak behatásának köszöni eredetét; s ennélfogva a testnek oly részein tűnik elő leginkább, melyek mez nélkül szoktak maradni, s rendesen a nyár elején támadván, télen ismét eltűnnek. Előfordulnak azonban szeplöfoltok mezzel borított helyeken is, mik azután télen el nem enyésznek, hanemha kissé elhalványulnak. Hogy a szeplő mivoltát és gyógykezelését megértsük, juttassuk itt újra bőrünk szerkezetét eszünkbe.

Bőrünk legfölül edény- és idegtelen, e szerint teljesen érzéketlen, félig átlátszó hártyaréteggel vau beborítva, melyet kül- vagy felhámnak nevezünk, (görög neve epidermis), mely a nagyon is vér- és ideg-dús bőrhártyához tapad, s annak minden domborodá- sai- s horpadásaihoz szorosan simul. E külhámot azonban egymástól elég élesen elválasztott két rétegre oszthatni: a külső- s régibb a szaruréteg, a belső- s ifjabb pedig a nyálkaréteg. Ez a