Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Chronikus fertőző betegségek - Gyermekkor tbc
Gyermekkori tuberculosis. 87 nakárMáIw’ va'óf ínüIef neuralgiás végtagfájásokról is panaszkod- nak^ Maskör a betegség folyamán urtipariaszerű kiütések lépnek fel a la )haton az alszar hátsó felén, a térden és a combon. Az erythema nodosum főleg ősszel és tavasszal lép fel. Sokan tuberculotikus meg- betegedesnek tartják. Ez azonban nem valószínű, bár kétségtelen hogy a legtöbb gyermek erythema nodosummal positiv Pirquet- reactiot mutat. , Diagnosisa : A csomók jellemző elhelyezkedése, többnek együttes fellepte és a bőr kemény — gyermekeknél aránylag fájdalmatlan — mnltratiója megkülönböztetik az erythema nodosumot furunculu- soktól és kezdődő phlegmonetól, melyekkel leginkább lehetne összetéveszteni. Prognosisa : jó. Kezelese: Agynyugalom, flanellpólya, salicylkezelés, (kalmopyrin) mint polyarthritisnél. Orbáné (Erysipelas). Kórokozója : Fehleisen-féle streptococcus. A csecsemőkoron túl a betegség igen ritka. Vagy sérülésekkel vagy műtéti sebekkel pl. tracheotomia, bordaresectio, továbbá chronikus bőrkiütésekkel (fülcimpa mögötti intertrigo, orrnyílás körüli sebek stb.) kapcsolatban keletkezik. Nagy lázzal jár és vagy fölfelé vagy lefelé vándorol a végtagokon, vagy a törzsön vagy a fejen terjed. A prognosis jobb, mint felnőttnél, mivel gyermeknél ritkán lép fel szívgyengeség. Néha azonban meningitis purulentához és ezáltal halálhoz vezet. Kezelése : Burowos-borogatás. Ha az orbánc valamelyik végtagon terjed lefelé, körkörösen alkalmazott ragtapaszcsíkkal terjedésében néha megállítható. Quarcfény is jóhatású. Chronikus fertőző betegségek. Gyermekkori tuberculosis. A gyermekkori tuberculosis némely tekintetben elter a felnőttekétől. Utóbbiaknál főleg a tüdötuberculosis dominál. Ez gyermekeknél aránylag ritka, ellenben annál gyakoribb a nyirokcsomók, a csontok, az ízületek és a bőr tuberculosisa, tehát az ú. n. külső tuberculosis. / . . A gyermekkori tuberculosis alakjait meg az is jellemzi, hogy aránylag jóindulatú lefolyásuk van. Ez volt az oka annak, hogy a régi orvosok egy külön korképet teremtette ', mely «scrophulosis» néven a gyermekkor ezen jóindulatú tuberculosLS-alakjait foglalta magában. Ezeknek más, prognostikailag kedvezőtlenebb esete kel, mint pl. tüdötuberculosis és meningitis tuberculosaval szemben torténo e- különítés ellen voltaképpen semmi kifogást nem emelhettünk volna, b «scrophulosis» kórképébe nem soroztak volna számos olyan tünetet, ami e nagyobbrészt a tuberculosishoz semmi köze nincs, így a garat esz „ikusan visszatérő hurutjait a megfelelő nyirokcsomód.,zzanatohllak a k ,to hártya, a szemhéjszél és a középfül gyulladásait, azon kiütéseket, melye