Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai - Idősebb gyermekek étvágytalansága
28 Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai. a gyermek kielégítő táplálékfel vételét elérjék. Némely szülő ahhoz a rossz szokáshoz folyamodik, hogy a gyermeknek evés alatt történeteket mesél el. Amíg mesélnek neki, a gyermek kanalat kanál után dug a szájába. Mihelyt vége a történetnek, nem nyel többet, hanem más szórakozást keres. Rendszerint neuropathiás gyermekekről van szó, akiknél nem lehet elérni, hogy gondolataikat egyidőre az evésre koncentrálják. Megesik, hogy egy ilyen chronikusan étvágytalan gyermek hirtelen az ellenkező végletbe esik és hosszabb időn át valóságos farkaséhséggel bír, míg a régi baja újra nem kezdődik. Idősebb gyermekeknél az étvágytalanság gyakran összefügg az iskolalátogatással. Vakáció alatt jó az étvágy, míg az iskolaidő alatt rossz és a legrosszabb a téli félév második felében. A táplálékkal szemben való vonakodás néha nem terjed ki minden ételre, hanem csak egyesekre, pl. főzelékre vagy húsra, míg másokat, pl. kenyeret nagy mennyiségben fogyasztanak. Kisebb gyermekeknél is előfordul néha az előbbi eset, hogy nem minden ételnél étvágytalanok. Sokszor mesélik el a szülők, hogy a gyermek a saját kosztjától makacsul távoltartja magát, míg a konyhában a cselédek ételét : burgonyát a tálból, durva kenyeret, savanyú káposztát stb. nagy örömmel eszi. Ha az orvos ilyen esetekben kipuhatolja, hogy azelőtt mit adtak a gyermeknek enni, akkor kisül, hogy nagyon egyoldalú táplálás az oka az étvágy elvesztésének. A táplálék alig különbözik valamit a csecsemőétől. Főalkatrészét a tej képezi. Mindent pépesen adnak : tejes pép, tejes pudding, krumplipép, főzelék passzirozva. Mindent fűszer nélkül, részben íztelenül készítenek. Amellett napról-napra ugyanazt adják. A felnőttek minden eledelét és a kenyeret, gyümölcsöt stb. aggodalmasan kerülik. Nem csoda, ha a gyermek lassanként elveszti az étvágyát. Vannak viszont fordított esetek, amikor a gyermekek a szilárd ételt nem akarják enni és mindig csak pépes, puha ételt kérnek. Minden szilárd dolgot: krumpli darabokat, húst, sőt még a rizst is kiköpik. Ha megakadályozzuk őket ebben, akkor szájukban tartják órák hosszat. Az étvágytalanságra vonatkozó panasz sok esetben egyébként a vizsgálatnál alaptalannak bizonyul. Sok szülőnek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mennyit kell ennie egy gyermeknek. Ha felirat juk velük, hogy a gyermek mit evett meg egy nap alatt, akkor kisül, hogy az. ételek kalóriaértékük szerint bőven elegendők. A szülők akkor nagyon csodálkozva hallják, hogy a gyermeknek semmi baja nincsen. Sokszor még más formában is megmagyarázható a gyermek étvágytalansága és pedig akként, hogy bár a rendes evés ideje alatt tényleg keveset eszik, azonkívül azonban sok csokoládét, tésztát majszol, úgy hogy nemcsak kalóriaszükséglete van kielégítve, hanem még túltáplálásról is beszélhetünk. Egy másik csoportba azon esetek tartoznak, amelyekben az étvágytalanság nem állandó, hanem csak időnként jelentkezik: a gyermekek néhány napig egészen jól esznek, akkor jön egy 2—3 hetes időköz, amikor semmi étvágyuk nincsen, azonkívül fáradtak, kedvetlenek, ingerlékenyek. Ha az étvágytalanság idején rendszeresen méretjük
