Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai - Chronikus hasmenés
18 Idősebb gyermekek táplálása és táplálkozási zavarai. losára gondol az ember, pedig csak chronikus hasmenés «pseudoas- cites»-éről van szó. Egy másik fajta chron. hasmenéssel jár az «intestinalis infanti- limsus». Itt is újra meg újra fellép hasmenés és mindig hetekig tart. Közben van idő, hogy jól érzik a gyermekek magukat. Ami az intestinális infantilismus hasmenését jellemzi, az elsősorban a hirtelen kezdet és a katasztrofális hevesség, amivel beköszönt és a gyermeket a sír szélére viszi, továbbá a kiváltó ok, mely nemcsak ali- mentáris, de nagyon gyakran psychikai lehet. Hirtelen ellenkezés valamilyen étellel szemben, megijedés vagy egy durva szó már elég, hogy a hasmenést előidézze és a legközelebbi órák alatt számtalan széket hozzon létre. Ez az ideges vonás jellemzi az intestinális infantilis- musban szenvedő gyermekeket. A baj évekig fennállhat. A gyermekek éppen úgy lesoványodnak, mint azt előbb már leírtuk. Hogy mily súlyos helyzet állhat elő, láthatjuk abból, hogy az irodalomban számos eset van említve, amikor iskolaköteles korban levő gyermekeket még anyatejjel kellett táplálni! Ily viszonyok között a későbbi testi kifejlődés jelentékenyen szenved, és mindenekelőtt a hossznövekedés. Az 5—6 éves gyermekek testileg egy 2—3 éves gyermek benyomását keltik. Az értelem érintetlen marad, sokszor ily gyermek, ha jó hangulatban van, koravén benyomását kelti. Dacára a kórkép súlyosságának, gyakori a gyógyulás. A betegség neve Hertertől származik, aki először írta le és mint különösen jellemzőt emelte ki, hogy ilyen súlyosan beteg, életüket csak anyatejen tengető, idősebb gyermekek belében a csecsemők bélflóráját, a bifidus flórát találta. Innen a neve. A dolog azonban fordítva van : mert a gyermekeknek anyatejet adnak, azért jön létre ismét az anyatejnek megfelelő (tehát csecsemőkori) bélflóra. Az intestinális infantilismus esetei ritkák. Gyakran találunk ellenben másfajta ideges béljelenségeket : kezelésünkre bíznak egy gyermeket, mert állítólag hetek és hónapok óta hasmenése van. Megmutatják a széket, az híg-pépes, kicsinytömegű, nincs semmi különösen kóros tulajdonsága, mégis 5—6-szor van naponta. Mindig feltűnik, hogy az ilyen gyermek, dacára a hosszantartó hasmenésnek, jó testi állapotban van. Ambuláns kezelésnél a hasmenés minden disetával szemben makacsnak bizonyul. Mihelyt a klinikára vesszük fel a gyermeket, rögtön megszűnik a hasmenés — még normális átlagkoszt mellett is. Az a körülmény, hogy pusztán a környezet megváltoztatása elég arra, hogy a hasmenés megszűnjön, arra mutat, hogy itt valami functionális dologról van szó. Ha a gyermekek elég ideig vannak a klinikán (4—5 hétig), teljesen meggyógyulnak. Ha 2—3 hét múlva hazaeresztjük őket, úgy a régi állapotba ismét visszaesnek. Egy másik jelenség, ami neuropathiás gyermekeknél néha igen kisfokú chronikus bélzavar következtében fejlődik ki, az incontinentia alvi. A gyermekek vagy éjjel, vagy nappal akaratuk ellenére ruhájukba vagy ágyukba ürítik széküket. Néha egyidejűleg ágybavizelés is állhat fenn. Enteritis vagy colitis membranacea alatt azon állapotot értjük, amikor — a székek egyidejű megszaporodása mellett — nagymennyiségű bélnyálka ürül. A betegség nem igen gyakori, periodikusan lép fel és csak neuro-
