Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
Akut agyvelőgyulladás (encephalitis). 185 korántsem akkora, mint a poliomyelitikus bénulásoknál. A további lefolyás alatt csakhamar előáll a cerebrális gyermekbénulás maradandó stádiuma, minden következményével : spastikus hemi- vagy monoplegia, melyhez gyakran bizonyos szellemi abnormitas vagy pedig symptomatikus epilepsiára való hajlam társul. Ilyen szokott a lefolyás lenni, ha az encephalitises góc a motorikus régiókban van. Ha ellenben az ú. n. társítási régiókban van a gyulladásos góc, akkor a gyermek kezdeti eszméletlensége és hiányos reactiója a külső ingerekre tovább rais megmarad és fokozatosan többé-kevésbbé súlyos idiotiába megy át. Emellett ilyenkor is fokozott reflexek állanak fenn, továbbá positiv Babinski, nem ritkán strabismus és a végtagok spasmusai, melyek vagy állandóan fennállanak, vagy pedig csak kiabálásnál vagy aktiv mozgásoknál vehetők észre. Itt is maradhat vissza epilepsia. Ritka esetben — a legfiatalabb gyermekkorban — esetleg észrevétlenül vagy jellemző tünetek nélkül folyhatik le encephalitis. Némely «genuin» epilepsia ilyen gyermekkori, régen elfelejtett encephalitisre vezethető vissza. Anatómiailag a betegség akut stádiumában az agyvelőállomány gyulladását találjuk, mely a keresztmetszeten számos, kicsiny vérzést mutat és ezért «bolhacsípésszerű encephalitisnek» nevezik. A gyulladás hol nagyobb kiterjedésű agyrészleten lép fel, hol egy körülírt, kis gócra korlátozódik, hol meg multiplex gócok alakjában lép fel. Később cystaképződéssel vagy porencephaliával gyógyul, idősebb gyermekeknél esetleg sklerosis képződésével is. Egyidejűleg a pyramispályák secundár, leszálló degenerátióját találjuk. A betegség leggyakrabban a nagyagykéregnek a gyrus centralis táji részletét támadja meg. Megbetegedhetik azonban középső és hátsó agyrészlet is. így pl. a polioencepha- litisnek nevezett alak a 3. ventriculus és az aquaeductus Silvii vagy a 4. ventri- culustáji szürkeállományra lokalizálódik. A prognosis, tekintettel cerebrális gyermekbénulás, epilepsia vagy idiotia kifejlődésének lehetőségére, mindig komolynak mondandó. Diagnosisa : Akut stádiumban rendszerint az kérdéses, hogy meningitisről vagy encephalitisről van-e szó. Döntő a lumbális punctio, mely encephalitisnél semmi elváltozást nem mutat. Csecsemőknél a kutacs viselkedése nagyjelentőségű : encephalitisnél normális, menin- gitisnél elődomborodó, sőt erősen feszes (kivételeket 1. mening. cerebrospinal.). A görcsös és bénulásos tünetek féloldali fellépte szintén gócszerű encephalitikus megbetegedés mellett szól, ámbár menin- gitisnél is előfordulhat. Ugyanezt mondhatjuk az ú. n. déviatio conjuguéeről. A lázokozta görcsöktől az különbözteti meg, hogy ezek mindig csak az első meredek lázemelkedésnél lépnek fel és nem ismétlődnek meg. Kisebb gyermekeknél eclampsiás görcsöktől való megkülönböztetés is számba jön, noha ez könnyen lehetséges egyéb spasmophil tünet jelenléte vagy hiánya folytán. Az epilepsiás görcsöket az ence- phalitikusoktól az különbözteti meg, hogy az előbbieknél nem áll fenn napokig tartó láz. Kezelése : Jégtömlő a fejre vagy állandóan váltott hideg borogatás az arcra és a homlokra. Magas láznál hosszú, lehűtő fürdők (15 perc alatt 35°-ról 28°-ra lehűteni). Görcsöknél chloralklysma (M>—1 g). Ha erre sem lép fel javulás, úgy próbálkozzunk meg venesectióval. Elesett gyermekeket etessünk elővigyázatosan.
