Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Diabetes insipidus
172 Diabetes insipidus. kevés sóval, sok vajjal (naponta kb. 80 g), lehetőleg 2—3 tojássárgájával is vagy 100 g növényi fehérjével (roborat). Addig, míg a vizelet savi reactiót ad, natr. bicarb.-ot kell adnunk (10 g-t egy napra elosztva). Ez főleg akkor indikált, ha acidosis jelei mutatkoznak, ilyenkor aztán nagyobb adagokban is adjuk, 60—80 g-t naponta. Túlságosan elővigyázatlan szénhydrát- elvonásnál létrejött acidosisnál italul vizet, teát, citromlét és cognacot (30—50 g), táplálékul zabkúrát alkalmazunk. Ha ellenben az acidosis nagy szénhydrátmennyiségeknél jön létre (mint pl. fel nem ismert esetekben), úgy a szénhydrátokat erősen csőkkéntenünk kell. Diabetikus cománál megpróbálhatjuk 5%-os natr. bicarb.-oldat (200—-400 ccm) vagy 8—10%-os 1 sevulose-oldat (ugyanolyan mennyiségének) intraperitoneális vagy intravénás befecskendezését. Comában fekvő gyermekeknél ismételten figyeltek meg kékes, lencsényi- cseresznyényi foltokból álló kiütést a törzsön és a végtagokon. Diabetes insipidus. A betegség ki nem derített okból (hypophysis^ vagy középagy- megbetegedés?) néha gyermekeknél is fellép és erős szomjúsággal, nagymennyiségű víz ivásával (6—10 1 naponta) és ennek megfelelő tömegű és alacsony fajsúlyú (1001—1002) vizelet ürítésével jár. A gyermekek lesoványodnak, bőrük száraz, tésztástapintatú és kor- pádzó lesz, székrekedés áll fenn, ingerlékenyek és civakodók, minden úton-módon csak arra törekszenek, hogy minél több vizet ihassanak, úgy hogy éjjel még saját vizeletüket is megisszák. Diabetes insipidus nem tévesztendő össze kis gyermekek azon szokásával, hogy sok vizet isznak. Ezeknél a megivott víz sohasem ér el akkora mennyiséget, mint diabetes insipidusnál és a «szomjúság» náluk rögtön megszűnik, ha klinikára vesszük fel őket, vagy más környezetbe hozzuk vagy suggestive illetőleg nevelőleg hatunk rájuk. Diabetes ins.-nál is normálisra csökkenthetjük lassankint a klinikai kezelés folyamán a vizelet mennyiségét. Néha enyhe absti- nentiális tünetek lépnek fel : fejfájás, zsibbadás az ujjakban és hasonlók. A vizelet mennyiségének csökkenésével a vizelet faj súlya is emelkedik, sőt vízszegény diseta segítségével concentratiós kísérletet is végezhetünk, melynél kitűnik, hogy diabetes ins.-ben szenvedő gyermekek veséi a vizeletet éppen úgy concentrálhatják, mint egészségesek, hogy a betegség oka nem abban rejlik, mintha a vesék nem tudnák a vizeletet concentrálni. Ilyen javulás azonban csak átmeneti jellegű. A klinikáról való elbocsájtás után a vízszomj csakhamar ismét növekszik. A betegség a gyermekek életét nem veszélyezteti és a szív dacára annak, hogy a veséken keresztül igen nagy folyadékmennyiséget kell préselnie, változatlan marad. Csak akkor, hogy ha a gyermekek igen korán esnek ebbe a betegségbe, marad vissza a hossznövekedés, mert a nitrogént és a sókat a nagy vízmennyiség kimossa.
