Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)

r

ELŐSZÓ.

Annak jogosultságát, hogy a gyermekgyógyítást a felnőttek belorvoslásától — mint külön szaktudományt — elválasztották, a gyermekkor fertőző betegségeinél még inkább adja meg a csecsemőkor teljesen eltérő élettana, amely a felnőttétől elütő kórtani reactiók magyarázatát is képezi. Annak a megismerése, hogy a csecsemőkor helyes vezetése, az első hónapok és évek észszerű táplálkozása nemcsak a csecsemő épsége és életben maradására döntő, de a a későbbi gyermekkor és az egész életre is; hogy az első 1—2 évben befolyásolni birjuk — és csakis ekkor teljes mértékben — a test vegyalkatát, anyagcseréjét s ezektől függő ellenállásképességét fertőzési bajokkal szemben: a gyermekorvosok majdnem összes kutatásait Czerny útmutatása nyomán a csecsemő élet- és kórtani viszonyaira concentrálta. Az új kutatások nagy részét halomra döntötték annak, amit egy-két évtized előtt tudni véltünk s az olvasó látni fogja, hogy e könyv legfontosabb fejezetei — a táplálkozás és az emésztési megbetegedések — egészen másképen vannak megírva, mint előbbi két könyvemben (Gyermekgyógyászat compendiuma, 1897 és Gyermek- therapia, 1901), melyek tudásunk akkori állásának feleltek meg.