Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)
V. Fejezet. Általános és idült megbetegedések
311 tagodásokat a bordaporcokon, a varratok tátongását, ezek azon tünetek, amelyek alapján a Rachitis congen. felvették. Spietschkci újabban azt is kimutatja, hogy ezen gyermekek folytatólagos észlelése náluk e tünetek fokozódását, vagyis az angolkór teljes kifejlődését mutatja. Én ezirányu újszülöttmegfigyeléseim alapján csatlakozom Heubner és Escherhez s ez eseteket nem tartom angolkórnak és pedig azért, mert a tünetek localisatiója annak nem felel meg. Angolkórnál a nyakszirtcsont pikkelyes részén legkoraibb és legnagyobb a csont puhasága, s csak igen súlyos esetekben tátong a nyilvarrat, de ilyenkor a falcsontokon is vannak puha területek a faldudorok meg- vastagodása mellett. A szóban forgó újszülötteknél pedig a legszembeötlőbb tünet a nyilvarrat tátongása, amely igen nagy (1—iy2 centiméter) lehet; ezzel szemben a nyakszirtpik- kelyen aránylag kevés a hiányosan csontosodott hely, valamint a falcsontokon is, a faldudorok vastagodása pedig teljesen hiányzik. Ellenben a homlokcsontra is mélyen beterjed a kutacs, úgy, hogy kétségtelennek tartom, hogy a szóban forgó esetekben visszamaradt cson- tosodás — ossificatio imperfecta — van jelen, de nem valódi angolkór, — mert e két fogalom egymást nem fedi — különben ezen eseteknél, Spietschka-xa\ ellentétben, én a csontosodás gyors tovább fejlődését észleltem minden phosphorkezelés nélkül. Éppen úgy nem tekintjük ma már angolkórnak azt a csontfejlődési zavart sem, amelyet eddig rachitis foetalisnak neveztek; ezek az esetek részben a chondrodystrophia foetalishoz tartoznak (lásd e fejezetnél), részben ezekhez sorolták az úgynevezett méhen belüli töréseket, amelyekről már volt szó (lásd 109. lap). Még azok is, akik az angolkóros esetek nagy részét congenitalisnak veszik, beismerik, hogy a legtöbb eset csak az extra uterin életben fejlődik; az eseteknek csak egy harmad részét látjuk az első negyedévben, a legtöbb esetet pedig 1—IV2 éves kor közt; kivételesen fejlődik angolkór négy-öt éves korban is (rachitis tarda). Az angolkór gyakoriságát nagy városokban legalább 60—70°/0-ra
