Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

Veismann vizsgálataiból tudjuk, hogy szerzett tulajdonságok az esetek legnagyobb részében nem öröklődnek (fűi átszúrás, khinai nők évezredes lábelnyomorítása). Kivételt csak ott látunk, a hol a szerzett tulajdonság egy életfeltételnek felel meg. Úgy a faj, mint az egyén, a legmakacsabban tartja meg alaki és anyagi összetételét, ezen alapszik a faj fennmaradása s az egyén egészsége. Ennek felel meg az, hogy az elkorcsosult fajok nemzési képessége kicsiny, s a kisebb bonctani és élettani értékkel bíró szülők ivadéka kisebb ellenállású. Ma a kóros öröklésnek főtényezőjéül tekintjük a szülő hiányos épségét, amelynek túlfiatal vagy túlöreg kor, lues, alkohol, gümőkór, gyenge- ségi állapotok lehetnek az okai. Tudjuk azt is, hogy a csírasejtekben átöröklődnek nemcsak a faj és család, de a szülők egyéni tulajdonai is, — de Veismann törvényének megfelelőleg, nem öröklődnek át sem a szülök fertőző betegségei, sem a szülőnek ezek ellen szerzett immunitása, mert ezeknek hordozói nincsennek a csírasejtekben. Öröklésről pedig csak oly tulajdonságoknál lehet beszélni, amelyek a csírasejtekben képviselve vannak. Ennek a, csak újabban megismert nagyfontosságu ténynek az a magyarázata, hogy a testbe jutott kórokozó anyag csak ott hoz létre megbetegedést, ahol bizonyos sejtcsoportokkal vegyi változásokat képes előidézni. Annál biztosabban és nagyobb mértékben jön létre a megbetegedés, minél nagyobb vegyA permin at ív öröklés kérdése.