Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)
A csecsemőhalandóság csökkentése
4 veit nőközönsége. Árvákról, lelencekről gondoskodjék a menhelyek vezetősége, de minden menhelynek legyen kórházi osztálya a beteg gyermekek, különösen a csecsemők és fertőző betegek számára. Szülőkorodák és bábaképzőkben nagyobb súlyt kell fektetni a gyermekápolás tanítására. Koraszülött v. életgyenge gyermekek anyját tartsa ott az intézet addig, míg a gyermek a szakorvosi ápolást nélkülözheti. A koraszülöttek a mi szülőházainkban legnagyobbrészt elpusztulnak, hisz couveuse-ökkel még az új koródák sincsennek ellátva! Akár beteg az újszülött, akár pontos ápolás nélkül elpusztuló koraszülött — a szülő intézet az anyát, ha egészséges, a 10—12-ik napon elbocsátja, ami bizony, legalább is igazságtalanság. Csecsemőosztályok (nálunk még egy sincs !) és tejkiosztó intézetek nyissanak tanfolyamokat gyermekápolónéknak s lehetőleg arra törekedjünk, hogy művelt társadalmunk ifjú leányai is nyerjenek oktatást a csecsemők ápolásában, mert ideje volna már végét szakítani annak a eon- ventionalis hazugságnak, hogy „anyáknak neveljük a leányokat“ — mikor az egész anyaságról fogalmuk sincs! Meg kellene követelni, hogy az összes intézetek (tejkiosztok, csecsemőosztályok, főleg pedig a menhelyek) évente azt is mutassák ki, hogy ápoltjaik hány százaléka érte el az 1-ső és a 2-ik évet. Amíg ez nem történik, amíg néhány adag tej vagy gyógyszer kiosztása után gyógyulásról beszélnek a gyomorbélbeteg gyermeknél, addig tiszta képet nem alkothatunk arról, hogy miképpen küzd- jünk valóban eredményesen a nagy halálozással. Mert ugyan első sorban tartjuk szükségesnek a csecsemőtáplálás kérdésének rendezését, de nem hisszük azt, hogy ezzel megtaláltuk a bölcsek kövét és teljesen megszüntettük a nagy halálozást. Nagy városokban, amelyekben a mortalitás legnagyobb, a tej kérdés rendezése nem adott — ezt ma már ki lehet mondani — oly kielégítő eredményeket, mint a vidéken (Keller). Kimutatható, hogy bizonyos városrészekben, bizonyos házakhoz van kötve a nagy halálozás nyáron, s a melegpangás, hiányos szellőztetés főszerepet játszanak a nyári súlyos hasmenések feliépé-
