Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Részletes rész - I. Az újszülöttek megbetegedései (Fejlődési rendellenességek)
Bonczlelet. Tünetek. Az újszülött szerveinek zsíros elfajulása. Buhl-tele kór. Különálló kórképbe Buhl foglalta 1861-ben ezen megbetegedést, melyre a szervek zsíros elfajulása, sárgaság, cyanosis és mindenütt kiterjedt vérzések jellemzők. Ma azonban azon álláspontra kell helyezkednünk, hogy e megbetegedés sem más, mint a sepsis egy oly alakja, melynél a fertőzés helyén nem jött létre helyi elváltozás, s amelyre különösen a hámelemek zsíros elfajulása jellemző — valószínűleg erre vezethetők vissza a vérzések is, újabb felvétel szerint nem lehetetlen, hogy a tüdőkön át történik meg a fertőzés. Hogy a sepsis egy alakjával van dolgunk, megerősíteni látszik azon körülmény, hogy újszülött juhok, csikók és malaczoknál néha csoportosan lép föl egy hasonló tünetekkel járó, s hasonló bonczleletet is mutató megbetegedés ; erre mutat végre, hogy egyes esetekben a köldökedények megbetegedése ki is volt mutatható. A hullák sárgák és cyanoticusak; a tüdőkben véres tömülési góczok, majdnem minden szervben kisebb-nagyobb vérzések, különösen a savós hártyákon; a szív, máj, lép és vesék zsírosán elfajultak, a szívizom repedékeny; a gyomor és bélben rendesen nagyobb mennyiségű vér található. Legtöbbször asphyxiában született gyermekek betegednek meg, csak ritkább esetekben lép föl teljesen életvidám gyermekeknél. Müller szerint jellemző és gyanús tünet, hogy az asphyxia oka ismeretlen s a rendes lefolyású, el nem húzódó szülésből nem magyaráznató; az asphyxiából a csecsemő nehezen éleszthető föl, aluszékony marad, légzése nyögő; a szülés után 2—3 napon cyanosis lép föl, s a csecsemő már ekkor elpusztulhat, anélkül, hogy a körfolyamattal tisztába jöhetnénk; ha azonban ezen kort túléli a csecsemő, úgy az élet 4—5. napján, a magzat szurok kiürülését néhány vizes szék követi; a székielés véresre szineződik, majd tiszta vér ürülhet ki, esetleg nagyobb mennyiségben a végbelen át; a gyermek igen aluszékony, táplálékot nem vesz magához, a légzés szapora, a hőmérsék kissé emelkedett lehet, máskor alacsony; a végbélen át kiürülő vérzéshez a szájon át is kiürülő, igen bő vérhányás csatlakozik, mely csilla- pithatlanul újra meg-megujul; a kihányt vér sötét, hígfolyó, nehezen olvad meg. Majd vérzések csatlakoznak a köldökből, az orrból, a kötőhártyákból, purpura foltok a bőr alatt, a bokákon vizenyő, az alsó
