Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Általános rész - III. A gyermek vizsgálata
Gyermek vizsgálata. 51 Pepton kimutatása : Vizelet -(- néhány csepp metaphosphorsav-oldat, (ezt úgy készítjük, hogy 15 köbcm. vízbe néhány másodperezre egy kis darabka metaphosphorsavat mártunk) zavarodás pepton mellett bizonyít. A vizeletnek fehérjét nem szabad tartalmaznia, szükség’ esetén azt hevítéssel vagy légenysawal kiválasztani és leszűrni kell. Indican jelenlétére mutat, ha nehány köbcm. vizelet -(- ugyanannyi tömény sósav + 2 csepp tömény chlormészoldathoz kevés chloroformot cseppentve, ez kék sziliben kicsapódik. Diazoreactióhoz két oldat szolg’ál 1) 1000 köbcm. viz -|- 50 köbcm. sósav -j- sulfanilsav ad satur. 2) V2°/o-os nátrium nitritoldat. A kémléshez az 1. sz. oldatból 200 köb- cm-t, 5 köbcm. 2. sz. oldattal elegyítünk, ha e vegyidet 4—53 cm-e -|- aa vizelet vörösre festődik, úgy a kémlés positiv, a kémlést néhány csepp ammóniák elősegíti. Mucin kimutatásához a vizeletből a fehérjét el kell távolítani. Eczetsav hozzáadásra zavarodás áll be, sósav hozzáadásra a zavarodás eltűnik. Hämoglobin kémlés : vizelet -j- 10°/o-os kalilugoldas ha a kicsapódott phosphatok vérvörös sziliben ülepednek, úgy ez a liamoglobintól van, vért górcsőileg ki kell zárni tudni. Rheum és senna okozta festenyzettség légenysavra eltűnik, ammóniákra ismét helyreáll. Vért, genyet és egyéb szövetalakelemeket biztosan csak górcső segélyével lehet kimutatni. A vérvizsgálatot három irányban lehet végezni : 1) kereshetünk Vérvizsgálat, benne microorganismusokat; némely esetben (malaria, febris recurrens) egyedül ezen vizsgálat bir teljesen megbízható diagnosticus értékkel, más esetekben (sepsis, pyämia, általános miliar, tuberculosis) a negativ vizsgálati eredmény nem döntheti meg’ a kórismét, positiv eredmény azonban minden egyéb kórtünet kórisméi értékét fölülmúlja. A vizsgálat végzésének módjai a megfelelő bántalmaknál vannak megírva. 2) a vér vegytani sajátságainak mint fajsúly, alkalicitas, hämoglobin tartalom, spectroscopicus viselkedése meghatározására és 3) a vér szövettani alkatának megismerésére irányuló vizsgálatok csak együttesen adnak kellő átnézetet; megjegyzendő, hogy alkalicitás vizsgálata miután eddigelé csak theoreticus értékű, klinikai czélokból elmaradhat, a spectroscopicus vizsgálatot pedig csak bizonyos esetekben (mérgezéseknél methaemo- globin, illetve szénéleghiimogíobin felismeréséhez) és akkor önállóan végezzük. A vérfajsulyt legczélszerübben úgy határozzuk meg, hogy cloroformot és benzolt oly arányban keverünk, hogy a beléejtett vér- csepp a folyadékban úszszék, ha ezt elértük, akkor a chloroform benzolkeveréknek fajsulvát fajsulymérő segélyével állapítjuk meg. Normális vér fajsulya 1.035—1.068 között áll. Csökkent fajsulyt találunk chloro- sisnál, anámiánál és leukamiánál. A hämoglobin tartalom meghatározásához a Fleischl-féle vagy Gowers-féle készülék szolgálhat. Ha tisztán a hämoglobin mennyiségének csökkenését találjuk, de a továbbiakban leirandó elváltozások egyike sincs jelen, akkor csakis chlorosis! vehetünk fel. Hämoglobin csökkenést találunk még alkímiáknál és leukä- miánál. A vörös és fehér vérsejteknek számát a Thoma-Zeiss-féle vérsejtszámláló készülékkel határozzuk meg, normálisán 4—5 millió 4*
