Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Általános rész - II. A gyermek táplálása és gondozása
A gyermek táplálása és gondozása. 17 esetén inkább árpa mint makkávé használandó. (E hígító folyadékok készítése : két kávéskanál makkávé vagy más készítményt félliter hideg vízben felkeverünk, félóráig főzzük és a lehűtött folyadékot átszűrve, a szüredéket használjuk.) Hasmenésekre való hajlam esetén árpadara vagy rizsliszt nyákos oldatát (3—4 kávéskanál V2 liter vízre) is használhatjuk. Gyenge gyermeknél ha a táplálék nem jól tiiretik, erősebb higításu tejet alkalmazva, hígító folyadékul erős borjuhusbouillont használhatunk. (Készítése: V2 font borjúhús V2 liter vízzel háromnegyed óráig főzni és forralt vízzel újra 1/2 literig felhígítani. Borjúláb a csontokkal legalkalmasabb e nagy enyvtartalmu és elég könnyen emészthető leves készítésére.) E hígító folyadékok az utóbbi kivételével keményítő tartalmúak ugyan, de összes keményítő tartalmuk 02—0-4°/o lévén, az egész fiatal csecsemők által megemészthetők. A hígított tej czukortartalma sokkal kisebb lévén mint az anyatejé, ha lehet, sterilizált tejczukorral, ha ez azonban (drága!) be nem szerezhető, úgy nádczukorral édesítsük meg a tejet. Egy koczka czukor elég vagy két tetőzött kávéskanál tejczukor egy 200 cm.3-es szopóüvegre. Miután a hígított tejnek zsírtartalma is kisebb mint az anyatejé, növelhetjük a zsir tartalmat tejsiirü hozzákeverése által. Minden szopóüvegbe egy kávéskanál tejsürüt számítunk. Ajánlatos a tejsüriit otthon készíteni, mert a kereskedelemben kapható tejsiirü túlságos zsírtartalmú. (1 liter tejet lapos edényben hűvös helyen két óra hosszat állni hagyunk, akkor lefölözve Vs-ad liter tejsürüt szedhetünk le róla.) Ha ezen mód szerint állítjuk elő a csecsemő táplálékot, úgy már elég jó eredményeket érhetünk el. A felfőzésnél azonban hasonlít- hatlanul jobb eredményeket ad a tej sterilizátiója. Ahol csak kapható gyárilag sterizált tej vagy a szülők anyagi helyzete megengedi a sterizáló Soxhlet-féle készülék beszerzését, föltétlenül a sterizált tej alkalmazandó. A módszer azon alapszik, hogy a leirt elvek szerint elkészített tejkeveréket már reggel szétosztjuk az egész napra szolgáló (8—10) szopóüvegbe és az üvegek gumilappal lazán befedetnek. Az összes üvegeket forró vizet tartalmazó bádogedénybe téve, azt elzárjuk és tovább forraljuk a bádogsterilizatort. A keletkező forró vízgőzben 30—40 perczig tartva az edényeket, azok csiratartalma majdnem teljesen megsemmisül s ha most kivesszük az üvegeket és hideg vízbe tesszük, a külső légnyomás a gumidugót annyira odaszorítja az üveg nyílásához, hogy a zárás teljesen légmentes. Magától értetődik, hogy annál teljesebb lesz a sterilizatió, minél gyorsabban követte a tej nyerését. Ki van ugyanis mutatva, hogy ha a fejés után sokáig áll a tej, annyira fölszaporodnak benne az úgynevezett peptonizáló bacteriumok (melyeket csak 150°-ra hevítés pusztít el 2—3 óra alatt), hogy a tej többé nem sterilizálható. Másrészt hosszabb idei állás következtében e bacteriumok anyagcsere termékei is úgy fejlődnek, hogy ha sterilizálható volna is a tej, de ártalmas a gyermekre nézve a benne fölhalmozódott mérges fehérjeanyagok miatt. 2 Berend-Preisich: Gyermekgyógyászat.
