Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Általános rész - II. A gyermek táplálása és gondozása
14 A gyermek táplálása és gondozása. első sorban útmutatással azon irányban, hogy mint készitsük el a mesterséges táplálékot. Újabb vizsgálatok szerint: tartalmaz, vagyis a tehéntej, só- és fehérje tartalma magasabb, czukortartalma kisebb viz és zsírtartalma pedig körülbelül ugyanolyan. Úgy a női, mint a tehéntejben két fontos fehérje alakot veszünk föl, caseint és albumint. Utóbbi nagyobb mennyiségben foglaltatik az anyatejben, mig a nehezebben emészthető casein a tehéntejben van túlsúlyban. A tehéntej tehát nemcsak abban külömbözik az anyatejtől, hogy összes fehérjéinek mennyisége nagyobb, de úgy absolute mint relative több nehezen emészthető caseint is tartalmaz. A tehéncasein ugyanis több sósavat köt meg, nem oldódik újra a gyomornedv feleslegében, durvább alvadékot is képez mint a női casein s általában a legtöbb vegyszerrel szemben eltérőleg viselkedik, mint a női casein. Ha még megemlítjük, hogy a tehéntej fehérjéi közt mindig megtaláljuk a nehezen vagy épen nem emészthető nucleint, mely a női tejben hiányzik, magyarázva látjuk épen a fehérjék összetételének külömbsége által a tehéntej nehezebb emész- hetőségét. A tehén és női tej kiilömböző összetételéből következik, hoyg ha a tehéntejet csecsemőtáplálásra akarjuk fölhasználni, úgy az 1) hígítandó, miután több és nehezebben emészthető fehérjét tartalmaz ; 2) a hígítást lehetőleg úgy kell keresztülvinni, hog}' minél több albumin és minél kevesebb casein képezzék az összes fehérjét; 3) sótartalom tekintetében a hígítás nem kifogásolható, mert a tehéntej sótartalma háromszor olyan nagy mint a női tejé; 4) ha a tejet hígítjuk, igen megcsökkentjük a tej, zsir- és czukortartalmát, ezt tehát pótolni kell, de úgy, hog3r az emulsio alak megmaradjon. Igen fontos külömbséget képez végre a tehén és női tej közt azon körülmény, hogy a női tej, ha nem is teljesen csiramentes, de az emlőből direkt a csecsemő tápcsatornájába megy át s igy a levegőn nem áll, nem fertőztetik és nem romlik, addig a tehéntejbe még a legfőbb óvatosság mellett is istállópiszok kerül s a levegőn állva is csirokat vesz föl, ezeknek kitűnő táptalaját képezi, ug}?- hogy azok benne rendkívül fölszaporodnak, sőt mérges toxinokat is képezhetnek. Ebből következik a mesterséges táplálás tanának azon legfőbb szabálya, hogy a tej a fejés után mihamarább csiramentessé tétessék (sterilizálás, pasteurizálás), hogy továbbá a tejben lévő csirok továbbfejlődése meg- akadályoztassék, (a tej hideg helyen való tartása által) s hogy csecsemő tápláláshoz a legfrisebb tejet használjuk. Azt, hogy a tehéntejből kellő csecsemőtáplálék előállítható legyen, első sorban tehát a tej nyerése dönti el, vagyis az istálló és fejés az anyatej 1.75% 3.14% „ 6.5 °/o 0.22% a tehéntej 3.3 % összes fehérjét 3.77% zsírt „ 4.5 °/o czukrot „ 0.72°/0 sókat
