Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

XIV. A sebek kezelése Lister előtt

75 i borogatások, kenőcsök s tapaszok esztelen alkalmazása ellen Kelt ki. Gyökeres változást csak egy szerencsés véletlen oko­zott, melyet igen sokszor elmondtak s leírtak már t. i Páré Ambrus (1517—1590) franczia sebész esete volt az; egy üt­közet után ugyanis elfogyott a sebkezeléshez szükségesnek tartott olaj, melyet forrón a sebbe öntöttek. Az éjszakát nyugtalanul töltötte, mert aggódott olaj nélkül kezelt sebesültjeinek sorsa miatt s nagyon csodálkozott, mikor ezeket másnap jobb álla­potban találta, mint azokat, kiket »a tudomány szabályai« szerint kezelt. Ez a véletlen tapasztalat terelte a sebkezelést helyes, észszerű irányba. Törtek az elmélkedésből született felfogás­sal s józan módszereket kezdtek alkalmazni. Ezek a sovány adatok találhatók a sebkezelésre vonat­kozólag a legújabb korig. A sebkezelés nagyon alárendelt jelentőséggel birt, mert a sebészeket leginkább a műtétek technical kivitele foglalkoztatta. Miután ugyanis érzéstelenítés nélkül operáltak, a föczél volt a műtét gyors és biztos kivi­tele. Aki a műtéti technicát tökéletesítette, az előbbre vitte a sebészetet. A sebkezelés körüli buvárlat a 19-ik században nyert erősebb lendületet: kutatni kezdték ekkor a sebgyógyulás viszonyait. Ezt a kutatást kétségkívül az a tapasztalás indí­totta meg, hogy a kórházakban a sebzésekkel összefüggő megbetegedések, u. m. orbáncz, kórházi üszög, ev- és geny- vérüség nagyon elszaporodtak s úgy mint a szülöintézeteknél láttuk, a sebészeti osztályokra nézve is felmerült a kérdés, nem volna e legczélszerübb azokat bezárni s beszüntetni? Támogatták ezeket a kutatásokat a rothadásra és erjedésre vonatkozó vizsgálatok, mert a tisztátalan sebek szaga és a rothadás közt összefüggést találni, igen közelfekvő volt. Már Paré-ról említik, hogy a sebek üszkösödését annak tulajdoní­totta, hogy a csatatéren elhullott emberek és állatok rothadó tetemei megrontják a levegőt s ez a levegő árt a sebeknek. Gay Lussal (1778 — 1850) a levegő oxygénjének tulajdonította

Next

/
Thumbnails
Contents