Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

XII. A szülészeti antisepsis mai módszerei és eredményei (Összefoglalás)

70

A halálozás ilyenformán V2°/o-ot sem ér el, mi kétségkívül nem nagy szám; de kérdés nem volna-e megmenthető legalább egy részük. Erre a felelet az, hogy bizony ezen veszteségnek nem kellene ilyen nagynak lennie, nem kellene évenkint több, mint 2000 értékes életnek elpusztulnia.

Van azonban a meghaltakon kívül más, nem kevésbé érzékeny veszteségünk fertőzés folytán, azok, kik súlyos lobosodásokat kapnak, kik fertőzés folytán súlyosan megbetegszenek s kiknek száma szülőintézeti kimutatásokat véve alapul legalább 4-szer akkorára tehető, mint az elhaltaké. Ekkor azután igazán mélyen elszomorító eredményre jutunk! Magyarországban a szüléssel kapcsolatos bajok miatt meghal évenkint átlag több, mint 2000 nő s megbetegszik mintegy 8000. Utóbbiak jó része hónapokig tartó betegségen esik át, nem csekély rész egész életében szenved és beteg.

Ugyanilyen eredményre jut Hegar Baden nagyher- czegségre nézve »Zur puerperalen Infection und zu den Zielen unserer modernen Geburtshilfe« czimü füzetében (megjelent 1889-ben a Samml. Klin. Vorträge 351 száma). Kimutatja, hogy a gyermekágyi halálozás 35 éven át (1852—1887) majdnem egyforma maradt (O30 — 0*47°/o), sőt 1883—87. években kissé emelkedett. Meg is magyarázza miért. A 13-ik oldalon ugyanis azt mondja:

»A mi badeni statisztikánk bizonyítja, hogy az anti- septicus szabályoknak és intézkedéseknek eddig a bábáknál nem voltak előnyös következményeik.«

Füzete végén pedig ezt írja: »A kép, mely itt feltárul, egészben véve nem örvendeztethet meg. A könnyűség mely- lyel orvosi segítséghez lehet jutni, az orvosok nagy száma által fokozott versengés és a nehézség, melylyel kellő jövedelem szerzése jár, olyan sokattevést (polypragmasia) eredményezett, mely teljesen lerontotta azt az eredményt, mely az anti- sepsissel, a jobb tudományos és technical képzéssel eléretett.«