Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
V. Az gyermekágyi láz fogalmának kialakulása
12 betegedést észlelni, melyeknél észrevehették, hogy sajátságos módon jelentkeztek, terjedtek el és szűntek meg s melyeknek ezen sajátszerü volta nem maradhatott észrevétlen. V. A gyermekágyi láz fogalmának kialakulása. Ezt a fejezetet helyesebben igy kellett volna czimezni: a gyermekágyi láz mint járványos, ragadós betegség. Amint ugyanis az előbbi fejezetben kimutattam, a régiek a gyermekágyasok megbetegedéseit jól ismerték, de sem ragadósoknak, sem járványosoknak nem tartották. Ez a felfogás a 18-ik század második felében kezdett általánosabban elterjedni, a 19-ik század első felében közfelfogássá vált s az maradt nagyon sokáig, sőt még Semmelweis halála után is hittek benne. Sokat vitatkoztak azon, ki írta le először a gyermekágyi lázat mint külön bajt? Cams Strother számára vitatja az elsőséget, kinek 1718-ban Londonban ilyen czimü munkája jelent meg: »Criticon febrium, or a critical essay on fevers, cap. IX The puerperal fever.« Mások, még pedig többen, Willis-t tartják az elsőnek, ki a gyermekágyi lázat leírta »Opera omnia. Amstelodami 1682. cap. XVI de puer- perarum febribus« czimü munkájában. Én azt tartom, hogy fontos kérdés csak az, ki irta lé először mint járványos, ragadós betegséget, mert ez volt a végzetes tévedés. Semmelweis »die Aetiologie, der Begriff stb.« czimü munkájában emílti (203 old), bogy a gyermekágyi láz első, bár homályos nyomait a 17 sz. 2-ik felében találhatjuk a párizsi Hőtel-Dieű kórházban. Peu elmondja, hogy a gyermekágyasok közt igen nagy volt a halálozás és pedig változó, némelykor nagyobb. Különösen az 1664 év maradt emlékezetes, mert igen sokan haltak meg. A kórház orvosa, Vessu, ezt a nagy halálozást annak tudta be, hogy a gyermekágyasok szobái alatt a sebesültek feküdtek; mennél több volt a sebesült, annál több gyermekágyas halt meg. Mikor a
