Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XXII. Összefoglalás
118 ügy s itt a törvényszéki orvos véleményét, mely a bírákra igen hatott, a szellemes védő azzal czáfolta meg, hogy azt a kérdést intézte a törvényszéki orvoshoz: »Nem gondolja-e, hogyha 40 év előtt olyan modern antisepticus kötést alkalmazott volna valaki, az akkori törvényszéki orvos azt mondta volna, hogy az nem felel meg a tudományos követelményeknek? Olyan biztos megállapított tan az az antisepsis ?« Mennyire ártott az orvosoknak a műtéti beavatkozásért való felelősségnek ilyenforma kidomborítósa, azt nem lehet itt behatóan vizsgálni; csak rá akartam mutatni, hogy annyira az antisepsis még nincs, hogy az orvos felelősségét úgy meg lehessen állapítani, mint Nussbaum teszi. Az antisepsis története mutatja, hogy még nagyon rászorul a tökéletesítésre. Ma még csak azt mondhatjuk, hogy gondos antisepsis mellett, csak nagyon elvétve maradhat el a siker, de azt még nem, hogy valamely balsiker mindig elkerülhető mulasztás következménye volt. Úgy a szülészeti, mint sebészeti antisepsis történetéből kitűnik, hogy a leggondosabb antisepsis mellett is akkor van kilátásunk a legnagyobb sikerre, ha minél kevesebbet érintkezünk a sebbel, mivel a kéz nem fertöztelenithetö tökéletesen vagy helyesebben műtét közben a fertözteleni- tett kéz sebészeti tisztasága csökken. Kerülni kell tehát minden fölösleges ..alkalmat, mely fertőzést eredményezhet. Az antisepsis történetéből 3 fontos szabályt tudunk levonni: 1. Minden fertőzést magunk okozunk néha leggondosabb vigyázat ellenére ; 2. védekezésünk módjai még tökéletlenek, alkalmazzuk tehát annál nagyobb gonddal; 3. épen mert tökéletlen a védekezésünk, gondos fertőztele- nilés mellett is iparkodjunk kerülni a fertőzés lehetőségét (a szülészetben keveset vizsgálni; nem sokat bolygatni a sebet a sebészetben).
