Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XXII. Összefoglalás
116 (ptomaínok, toxinok) okozzák. Jobban elképzelhetjük, hogy élő szervezetek tömege, elpusztíthat egy másik élő szervezetet, de a mikéntre nézve csak ott vagyunk ahol Semmelweis volt: ő azt mondta, a rothadó szervi anyagtól a vér szétbomlik, mi bacteriuraos haemitisről, toxicaemiáról beszélünk. A fertőzés lényege homályos. A védekezésre nézve is érthetőbb a mi felfogásunk. Érthető, hogy élő szervezetet el lehet pusztítani vegyi szerrel vagy magas hőfokkal. De más kérdés, van-e erre biztos módszerünk? Elmondhatja-e bármely sebész vagy szülész, hogy a leggondosabb, véleménye szerint legtökéletesebb antisepsis mellett nem vesztett fertőzés folytán beteget? Kivel nem esett meg, hogy a legsúlyosabb műtétek egész sorozata meggyógyult, mig pl. valamely bonyodalom nélküli petefészektömlőkiirtás után fertőzés folytán meghalt a beteg? Az ilyen esetek az antisepsis nagy becsét nem csökkentik, senkit annak alkalmazása alól fel nem menthetnek. A módszerek tökéletlenségét mutatják csupán, mely bölcs mérsékletre és folytonos, szigorú megfigyelésre, haladásra, tökéletesítésre int. Az antisepsisnek hatása alatt eleinte veszedelmes so- kattevés fejlődött ki. A szülészetre nézve Milne Murray legújabban (British Medical Journal 1900 nov. 21.) kimutatta, hogy Skóthonban évenkint 5000 asszony hal meg gyermekágyi lázban. 1847—1856-ig 1-89%; 1875 — 1884-ig 2-28%; 1886 —1895-ig 2-46°/o. Ebben a nagy halálozásban szerinte nem a bábák hibásak, mert Skóthonban a legtöbb szülést orvosok vezetik, hanem az orvosok tulbuzgalma, melyet nagyra nevel a narkosis és az antisepsis. Hasonló eredményre jutott mint kimutattam, Hegar Baden nagylierczegségre nézve. A sebészetben a polypragmasia hatása számokkal nem mutatható úgy ki mint a szülészetben. A sebészeti sokat- tevés inkább a műtétek indicatiójának kitágításában, a műtétek merészségében nyilvánul, a mi ellenőrizhetetlen. Valaki
