Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

XX. A sebészeti asepsis

107

XX. A sebészeti asepsis.

Az asepsis eszméje nem uj. Már az antisepsisre vonatkozó legelső közleményekben, Volkmann, Thiersch, Puky s mások használták ezt a kifejezést, még pedig abban a helyes értelemben, hogy a pontosan végrehajtott anti- septicns eljárások asepsist eredményeznek. így történt, hogy mint már említve volt, Puky Lister sebkezelési módját »asepticus módszernek« nevezte. Az elnevezés nem volt épen helytelen, mert az eljárás czélja volt mindent, ami a sebbel érintkezik csirmentessé, asepticussá tenni. Sokáig az »antisepticus és asepticus eljárás« kifejezéseket vegyesen használták, de látszott, hogy ugyanazt a fogalmat jelöli meg mindkettő.

Az utolsó évtizedben azonban hozzászoktak a sebészek és a szülészek is, hogy az asepsist szembeállítsák az antisepsissei, mintha valami uj, eredményesebb eljárás volna. Ma sokszor hallhatjuk az ilyenféle szólásokat, hogy »mi áttértünk az antisepsisröl az asepsisre« ; »mi aseptice járunk el.« Az avatatlan, de még az avatottabb is, ki nem látja a történeti fejlődést, nem veszi észre, hogy ez csak egy változata a régi módszernek: antisepsis csak részben, nem is teljesen változott eszközökkel.

Milyen eredményre vezet ezen felesleges és erőszakos beosztás, azt igen jól bizonyítja Dollinger »sebészeti módszerek« czimü, 1901-ben megjelent könyve. A 21-ik oldalon »A sebkezelés« czim alatt a következők mondatnak: »Minden oly sebet, melyet a kellő desinfectio elorekiildése után a köztakarón keresztül magunk ejtettünk, asepticus- nak tekintünk« stb. Később: »az asepsis szabályainak betartása, műtéti tér, kezek, kötszerek, eszközök tisztaságának dolgában feljogosít arra, hogy a saját készítésű sebeket (ha bacteriologicus szempontból nem is), de klinikailag nem fertőzötteknek — asepticusoknak — tekintsük« stb.