Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)

I. Fejezet. A nemi élet törvényes vonatkozásai - I. A nemi tehetetlenség

58

A habitust illetőleg különben normalis körülmények között is fordulnak elő esetek, melyekben a nők csontosak, izmosak, me- denczéjiik keskeny, emlőjük nincs kifejlődve, arczuk szakái és bajusz nyomait mutatja, s más esetekben viszont férfiak, kiknek testalkata nőies, medenczéjük széles, arczuk szőrtelen stb. Aránylag még legállandóbbnak látszik a viszony a nemzőmirigy természete és gége fejlettsége, illetőleg a hang minősége között. Az eddig észlelt fi-nemü látszólagos hermapbroditák túlnyomó részénél a gége olyan dimensiókat mutatott, mint férfinál, a paizsporcz nagyobb mértékű ellőreállásával és ennek megfelelőleg a hang mélységével és érdességével.

Az egyén hajlandóságai és szokásai szintén nem nyújtanak biztos irányt a nem megítélésénél, tekintettel arra a tapasztalatra, hogy ezen egyéni hajlamok és szokások nagy része a nevelés eredménye, és hogy azokra a nem minőségének a befolyása csak közvetett. A leánygyermek pl. nem női neme közvetetlen befolyása folytán vonzódik a nőies foglalkozáshoz, hanem mivel neménél fogva neveltetése ilyen irányt vesz. Ebből magyarázható, hogy a női nevelésben részesült hermaphrodita egyének, kik öregségükben fi-nemüeknek ismertettek föl, egész életükben nőies foglalkozást folytattak és ilyen magaviseletét tanúsítottak. A nevelés irányával járó megszokáson kívül jelentékeny szerepet játszik a testi fejlődés is, a mennyiben az erős fejlődés okozta fokozódott erőérzet a leányos nevelésben és bánásmódban részesült hermaphrodita egyén tekintet nélkül a nemző mirigy minőségére a nehezebb férfias foglalkozás után vonzódliatik, s viszont a testi fejlődés visszamaradása megerősítheti a környezetet abban a föltevésben, hogy a hímnemü látszólagos hermaphrodita egyén nő. Számos esetben nö-nemü látszólagos hermaphroditák férfias foglalkozást folytattak, volt közöttük kalapos (St. Hilaire), komornyik (Crecchio), kocsis (Hofmann), tolvajbanda főnök (Virchow), lentebb pedig látni fogunk példákat arra nézve, hogy fi-nemű látszólagos hermaphroditák mint nők házasságra léptek.

Végre a mi a nemi ösztön nyilvámdásánaJc irányát illeti, abból a nem minőségére megbízható következtetést nem vonhatunk, mert eltekintve attól, hogy a nemi gerjedelem a tapasztalat szerint épenséggel nincs a nemzőmirigyek jelenlétéhez, vagy azok müködésképes kifejlődéséhez kötve, hermaphrodita egyéneknél igen gyakran észlelhető, hogy a nemi ösztön iránya a nem minősé-