Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)
Felosztás
27 tésénél eljártak, akkor a konkrét eset részletei előttük ismeretesek, ellenkező esetben, t. i. oly szakértőkre nézve, a kik a concret esetnek csak a végtárgyalásán vesznek részt, az esetnek a vizsgálati iratokból merített teljes megismerése szükséges, mert csak így képesek a tárgyalás folyamán fölmerült tényeknek adandó véleményükre való kihatását megítélni. Az elvek, melyekhez az orvosoknak a vógtárgyaláson szóbeli fejtegetéseiknél ragaszkodnak kell, a vélemény szerkesztésére nézve említettekkel azonosak. Rövidség, világosság és — a mennyiben az illető esetben lehetséges — határozottság legyenek azok a szempontok, melyekből kiindulva kijelentéseiket előadják, azt a nyugalmat, melyet az esetről való tudományos meggyőződésük kelt s melylyel úgy a tárgy mint az alkalom fontosságánál fogva birniok kell, ne veszítsék el sem a hozzájok különböző oldalról intézett kérdésekre, sem a véleményük ellen fölmerült ellenvetésekre, nem tévesztvén végül egy pillanatra sem szem elöl, hogy nekik a szakértő álláspontját szigorúan meg kell őrizni, s hogy súlyosbító vagy enyhítő körülmények fölemlítésétől, valamint általában mindentől, a mi a vádló vagy a védő szerepéhez tartozik, minden körülmények között óvakodniok kell.*) *) Ausztriában és Németországban a vádlott jogában áll a végtárgyalásra általa kijelölt szakértők, tehát orvosok meghívását is indítványozni, sőt Németországban előzetes indítvány nélkül közvetetlenül is meghívni. Ehhez hasonló intézkedést az 1888-ik évben beterjesztett magyar bűnvádi eljárás törvényjavaslata is tartalmazott, mint természetes folyományát a vádlott azon joggal való fölruházásának, hogy a szemle ellenőrzésére is saját költségükön szakértőt rendelhessenek ki. Ez utóbbi pontra nézve észrevételeimet, tekintettel a czélbavett intézkedésnek igazságszolgáltatásunkban merőben új voltára, már fentebb megtettem, melyekhez a védelem szakértőjének a végtárgyaláson való szereplését illetőleg azon nem egészen alap nélkül való aggodalom kifejezését csatolhatom, hogy egyaránt képzett és lelkiismeretes szakértők között is a végtárgyaláson tudományos, későbbi lefolyásában azonban olyan zavart előidéző vita indulhat meg, mely a tényállás szakszerű tisztázására alig lesz fölhasználható. Nagyobb városokban legalább annyiban lesz némi változatosság, hogy a szereplő orvosok a nagyobb választéknál fogva váltakozni fognak, míg a vidéki törvényszékek kisebb székhelyein majdnem ugyanazok fognak egymással esetről-esetre szemben állani és tudományos harezot vívni a nyilvánosság előtt, félő. hogy az igazságszolgáltatás érdekeinek, az orvosi tudománynak és az orvosi rend reputatiójának rovására. Az idevonatkozólag Angliában fölmerült tapasztalatok, melyeknek gazdag gyűjteményét Taylor munkájában fölsorolva találjuk, nem olyan természetűek, hogy azok az említett intézkedés meghonosítására
