Baronyay József: Köznépi orvostudományrol (Pest, 1834)

Negyedik szakasz. Ártalmas és hasznos 's becses volta a' köznépi orvostudománynak

27

(hypochondriaci), orvoskönyv szerént evő, ivó, alvó, mozgó ’s a’ t. senyevészek, minden dolog iránt kedvetlen és részvétlen szánakoeásra méltó fönjáró halottak. — így képezteínek a’ czélirány- talan tartalmú köznépi orvosi íratok által, az orvos- tudományt alacsonyitó, házról házra szemtelenül kóborló álorvosok; az orvost keservesen bosszantó, a’ beteghez magokat csúf orczátlansággal befúró tudákos férjfiak; a’ legépebb emberek’ kor- ságosokká nyomoritását, sok háznépek’ örökös egyenetlenség tengerébe süllyedését gonoszúl eszközlő , béke- egésség és élet - hóhérók — ama’ mindenütt felemelt fővel járó tudatlan kurúzsoló asszonyok.

Nem lehet azonban elhalgatni, hogy a’ nemorvos közönségnél szerte létező orvostudományróli hamis képzeleteknek , és az emlitett, sőt még több elő nem számitható rósz következéseknek, nem mindég a’ köznépi orvosi iratok, hanem magok az orvosok, valódi kútfeje. Találkoznak t. i. ollya- nok az orvosok között igen számosán, kik, vagy saját viszketegségüknél fogva , vagy a’ beteg ’S beteg körül lévők’ nyugtalan kérdezősködéseire, nem csak a’ nyavalyát nevezik meg, nem csak a’ kórgletrendet (regimen) szabják meg, hanem a’ betegség’ természetéről, okairól, lefolyásáról, kimeneteléről, a’ rendelt gyógyszer erejéről, ve- gyitési minémüségéről, a’ gyógytervrői ’s a’ t. elég gyöngék órákig is fecsegni a’ beteg’ ágya mellett , — mi is különösen bélyegzi a’ háhnemannis-