Baronyay József: Köznépi orvostudományrol (Pest, 1834)

Bévezetés

BEVEZETÉS.

Az orvostudomány olly régir mint az élet és egésség föntartásának ösztöne, melly az emberben, valamint a’ betegségre való hajlandóság, eleitől fogva meg van. Minden ember őrzi saját testét, ’s az igen sokféle ártalmas befolyásoktól egéssé- gét óvni igyekszik. A’ beteg nyugtalan kíván gyógyulni, nyavalyája gerjesztő okát, mellyre sokszor bizonyos dologtóli különös undor által vezéreltetik , szorgosan kerüli; ekképen és valaminek, mit sokszor a’ beteg test magához venni természet által ösztönöztetik, gyógyszer gyanánt használása által, vagy gyakorta valamelly merész próbatétel után, vagy csupán történetesen 1) egéssége helyre állván, máskor mind ön magának , mind hason- *)

*) J. P. Frank opuscula medica minora Lips. 1790. p. 36. „Solus homo, si perpauca excipiamus animalia, quae aliquo , in morbis longe simplicioribus , instinctu, ad haec vel illa feruntur, medicinam [quaerit , mortemque armis ab ipsa natura concessis avgr- tere ausus est; quae si faciendorum ratio et experientia defuerint, a casu fortuito desumere maluit, quam victas huic ultimo generis sui inimico manus tradere. “

1