Balogh Kálmán: Orvosi Műszótár (Budapest, 1883)

E

lók) kozmás szag, koz- másodottság.

Empyreumaticus, a, um,

(empyreuma ; ix'og, rag) kozmás, kozmás szagú.

Emulgens, entis, (emulgeo, fejek) fejő, fejetképző.

Emuisin, s, le. L emulsina.

Emulsina, ae, (emulsio ; ina, rag) emuisin.

Emulsinum, i, le. L. emulsina.

Emulsio, onis, n., (emulgeo, fejek) fejet.

— amygdalarum s. amygdalina, mandolafejet.

— communis. L. em. amygdalarum.

— olei amygdalarum, mandolaolajos fejet,

— oleosa, olajos fejet.

— spuria. L. em. oleosa.

— vera, valódi fejet, fejet zsíros maggal.

Emunctorium, ii, le., (emungo, kiviszek) kiürítő vagy kiválasztó szerv.

Emundans, antis, (emundo, tisztítok, eltávolítók) tisztító vagy hajtó.

Enaemos, (ér, ban; alfia, vér) vérzéscsilapító.

Enaeorema, atis, le., (érouoi- QfOLiae, lebegek, függőben vagyok) felhőcske a vizeletben.

Enarthrosis, is, eos, n., (ér, ban, ben ; bÍQ-&QOv, ov, le., ízület) dióízület.

En-blocreposition, n., tömeges visszahelyezés.

Encanthis, idis,n., (ér; xáv- &og,ov, h., szemzug) köny- húscsa-dag.

Encanthitis, idis, n., köny- búscsa-lob.

En carditis, idis, n. L. endocarditis.

Encephalitis, idis, n., (1. encephalon ; itis, képző) agylob, agygyuladás.

Encephalocele, es, n., (ér, ban, ben ; xecyalf], fej ; xr\lri, rtg, 11., daganat) agysérv.

Encephaloid. L. glioma.

Encephalologia, ae, v., (encephalon ; Ao yog, ov, h., tan) agyról szóló tan.

Encephalomalacia, ae, n.,(h, ban, ben ; xsepaXri, fej ; ualaxía, lágyság, puhaság) agylágyúlás. |

Empyreumaticus.

Encephalon, (er ; xeeyntXij, fej) agy, agyvelő.

Encephalosysmus, i, h., (ér ;

y.ecf odíj; avjufiíyvvfu,yagy íjufiuíoya, összeütközöm). L. commotio cerebri.

Enchondroma, atis, le, (ér, ban, ben; z'ovőoog, poi-c ; oma, képző rag) porc-dag.

Enchyloma, atis, n., (ér, tói ; XvXóg, nedv) 1. besűrített növénynedv; 2. elixir.

EnchyluS, a, um, (ér, tói; /cAó», nedv) dúsnedvű, nedvben dús, nedv-dús, nedves, ízletes.

Enchymoma, atis, le., (ér,ban; Zu fibg, nedv) hirtelen vértolúlás, p. lelki indulatok alkalmával, elpirulás.

Enchymosis, is, s. eos, n. L. enchymoma.

Enchytus, a, um, (ly/úm, beöntök) befecskendezett — Enchytela medicamenta, szembe cseppentett, szerek.

Enclysma, atis, le., (ér, ban ; xXvCoi, tisztítok) csőre.

Encoelius, a, urn, (ér, ban , xovXía, has) hasbeli. — Encoelia, orum, a hasür tartalma.

Encolpismus, i, h., {lyxoX- ití'Qw, öbölbe vagy üregbe helyezek) 1. hüvelybeli bevezetés vagy alkalmazás ; 2. méhbeli befecs- kendés.

Encope, es, n., (eyxcnzoi, bemetszek) bemetszés, vágott seb.

Endapparat, es, h., végkészülék.

— acustischer, hallási végkészülék, halló-végkészülék.

Endarterie,«., végütér(Cohn- heim-féle).

Endarteriticus, a, um, (1.

endoarteritis) ütérbellob- ból eredő, üttérbellobos.

Endarteritis, idis, n., (evőor, belül, belsőleg; ágzíjgía, légcső) belső ütérlob, belső ütérhártyalob. L. endoarteritis.

Enddarm, es, h., utóbél.

Endemia, ae, n., (ér, ban; ő ij/aog, nép) helybeli vagy vidékbeli járvány, tájkór. J

Encephalon.

Endemicus, a, um, (ér, ban ; örjuog, nép; icus, rag) helyben vagy vidéken járványos, tájkói'os, otthonos, endemikus.

Endemie, n., endemische Krankheit. L. endemia.

Endemisch. L. endemicus.

Endémique. L. endemicus.

Endemius, a, um. L. endemicus.

Endermatique. L. enderma- ticus.

Endermatisch. L. enderma- ticus.

Endermaticus, a, um, (ér, bau ; dég/.ia, bőr ; icus, rag) szarutlan bőrre alkalmazott, endermatikus. — Endermatica applicatio, endermatikus alkalmazás.

Endermismus, i, h., (ér, ban ; Ség/ict, bőr ; ismus, rag) szarutlan bőrre alkalmazás.

Endfibrillen n., der Nerven,

ideg-végrostocsok.

Endigungen n., der Nerven,

idegvégződések.

Endkapsel, n, Pacini-féle végtok.

—knospen, n., der Nerven,

idegvégbimbólc.

—netze, h., der Nerven, idegvéghálózatok.

— kolben, s, h., idegvég- bunkó (Krause-féle).

— knöpfchen, le., der Nerven,

idegvégömbcsék.

—körperchen, le., der Nerven, idegvégtestecsek.

Endoarteritis, idis, n., (ivöov, belől, bensőleg ; aQzrjQÍix, légcső) belső ütérlob v. gvuladás.

Endocarditis, idis, n., (ér<W, belyl, belsőleg; xaoőía, szív) belső szívlob, belső szívhártyalob.

Endocarditicus, a, urn, (1. endocarditis) belső szívlobból eredő, belső szívlobos.

Endocardium, U, le., (éróor ; xa'iőín) belső szívhártya.

Endocarpium, H, le-, (éróor, belül; xagnóg, oü, h., gyümölcs) belső magrejtő v. termésburok.

Endogen, (értfor ; yevváot, nemzek, létrehozok) belülről kifelé növő (növény).

Endogen.

92