Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre
Dr. Máthő Denes eseteket a szájban talált nyálkahártya viszonyok alapján 4 csoportra osztja: 1. csoport: Az állcsontok hordfeliiietének nyálkahártyája mindenütt egyenletesen feszes, ellenálló, általában engedékeny. Ilyenkor gipszlenyomat indikált egyéni sellaklemez kanállal, Friese viasz- harapási sánccal ellátva. Az esetleges ellenállóbb részeket a munka- modellre fektetett cinfoliával tehermentesítjük. De még az ilyen esetekben is helyesebbnek tartja a Kerr-lenvomatot pléh, vagy kaucsuk kanállal 2. csoport: A nyálkahártya engedékenységében, összenyomható- ságában már nagy különbségek vannak, vagy általában lágy, összenyomható. Ilyenkor kaucsuk kanállal, zöld Kerr-lenyomatot ajánl. A kanálra alkalmazott sánc magasabb hőfoknál lágyuljon, mint a zöld Kerr-lenyomatanyag. A Kerr-lenyomatanyaggal nagyobb nyomást fejthetünk ki, mint a gipsszel és így olyan egyenletes nyomás alá kerül a nyálkahártya, mint a protézis rágás közben. A rágóizomzat fiziológiás nyomása alatt a nyálkahártya egyes helyei, engedékenységüknek megfelelően nyomatnak össze és ezen állapotban szilárdul meg a lemyomatanyag. E kompressziós lenyomat különösen ajánlható oly esetekben, amikor a lágyszájpad elülső része is beszéd és nyelés közben —- a szokástól eltérően -— mozgékony. A kompressziós lenyomat megengedi, hogy ilyen szokatlan mozgékonyság esetén a lágyszájpad egy részét pasz szive felemeljük és ezáltal zárjuk a hátsó szélt. 3. csoport: Az alsó lenyomatvételre vonatkozik. (Ezt az alsó lenyomatvételi módoknál is felemlítem). A szárnyas protézist ajánlja^ különösen ott, ahol a mylohyoideus hátsó részének tónusa annyira csökken, hogy itt olyan kiöblösödés van, ahová a szárnyak elhelyezhetők. Erről a nyelvnek tükörrel való elemelésével győződhetünk meg. Az utóbbi években mindig ilyen szárnyat készít egyéni kaucsuk kanállal, fekete guttaperchával. 4. csoport: A felső állcsonti nyálkahártya annyira mozgékony, lágy és összenyomható, hogy már haránt irányban is elmozgatható. Rendszerint olyanoknál fordul elő, akik sokáig viseltek felső protézist, s alsó fogaik megvannak. A nyálkahártya sorvadása nem követi az állcsont sorvadását: lötyögő, mozgékony nyálkahártyafelület marad visz- sza. Máskor hibás alsó és felső protézisek okozzák a gyors és egyenetlen csontsorvadást, de lehet egyéni tulajdonság is. Ilyen esetekben tehát az általában elnyomható nyálkahártya esetén fekete guttapercha lenyomatat ajánl a kész protézissel tájékoztató lenyomat híg gipszszel, a tanulmányi gipszmintán, a mozgékony nyálkahártyafelület vastag cinnfóliával fedendő s így készítjük el a protézist. Ezt fekete guttaperchával bélelve szájba helyezzük, két napig viseltetjük, fordítva beágyazzuk, s a fekete guttaperchát kaucsukkal pótoljuk. Ugyanígy kell eljárnunk, ha rossz protézist akarunk javítani. Kantorowicz szerint fölöslegesek a komplikált beosztások. Az ö szívó lenyomatával (Saugabdruck) minden esetben sikert érhetünk el, akkor is, ha az egyéni különbségeket nem vesszük tekintetbe. (Alsó lenyomatoknál szívóhatást legfeljebb 30%-ban érhetünk el Mégis felemlít háromféle lenyomatot: 94
